Amerikaiak borították lángba az arénánkat, amiről megvan a véleményünk
40 év után Magyarországra jöttek, hogy 3 órában foglalják össze és mutassák be, mire képesek.
Pintér Sándor megalázni szándékozta a tanárokat: jegyei a délutáni főpróbára szóltak.
„Talán a hetvenes években Czinege Lajos hadseregtábornoknál, honvédelmi miniszternél dolgozott: a bácsi tervei alapján és irányításával épült ki Czinege elvtárs új házában (emlékeim szerint talán az Endrődi Sándor utcában) a teljes gépészet. Czinege miniszter elvtárs nagyon meg volt elégedve a bácsi szakértelmével, s miután kiderült, hogy a bácsi kedvence a pacalpörkölt, meghívta őt a házavatóra, ahol a legfőbb fogás a pacalpörkölt lesz.
A bácsi izgatottan készült az eseményre: a felesége új inget vett neki, új nyakkendővel, a nem éppen divatos öltönyét szépen kivasalta, a bácsit felöltöztette, s útjára bocsátotta. A bácsi, kezében egy üveg itallal és egy csokor virággal érkezett: becsengetett az ajtón, s kisvártatva a félig kitárt ajtón át egy marcona férfi nézett vele farkasszemet. Kérdezte a bácsitól, hogy mi járatban van. A bácsi mondta, hogy Czinege elvtárs hívta meg a ma esti házavatóra, s mosolyogva hozzátette: mert hiszen nekem is a kedvencem a pacalpörkölt.
Aha – mondta a kapunyitogató, akkor várjon egy kicsit, azzal visszacsukta az ajtót. A bácsi nem értett a történtekből semmit, de türelmesen várt, mert ezt kérték tőle. Kis idő elteltével újra nyílott az ajtó, most egy fehér kötényes nő állt az ajtóban, kezében egy kislábossal: Fogja – nyújtotta oda a bácsinak, s sietve visszazárta az ajtót. A bácsi orrát ismerős ínycsiklandozó illat csapta meg, az imádott pacalpörkölt hamisítatlan illata. Ott állt a bezárt ajtó előtt, egyik kezében a virágcsokor, másik kezében az ajándékba hozott ital, amivel a pacalpörköltös lábost ölelte magához. Tétován állt egy darabig, éhes volt, mert – nem tagadta – délben alig evett, tartalékolt az esti pacalra. (...)
Ezt a történetet azért meséltem el Nektek, Kedves Felnőttek, mert olvasom, hogy Pintér Sándor belügyminiszter azokat a jegyeket, amelyek Mága Zoltán »hegedűművész úr« koncertjére szóltak, s amelyekkel megalázni szándékozta az emberszámba sem vett pedagógusokat, nos, azokat a jegyeket nem az esti, a valóságos koncertre szánta, hanem a délutáni főpróbára. Ez tehát Pintér Sándor kislábosa, benne az illatos pacalpörkölttel.”
Nyitókép: Gábor György Facebook-oldala