Aha – mondta a kapunyitogató, akkor várjon egy kicsit, azzal visszacsukta az ajtót. A bácsi nem értett a történtekből semmit, de türelmesen várt, mert ezt kérték tőle. Kis idő elteltével újra nyílott az ajtó, most egy fehér kötényes nő állt az ajtóban, kezében egy kislábossal: Fogja – nyújtotta oda a bácsinak, s sietve visszazárta az ajtót. A bácsi orrát ismerős ínycsiklandozó illat csapta meg, az imádott pacalpörkölt hamisítatlan illata. Ott állt a bezárt ajtó előtt, egyik kezében a virágcsokor, másik kezében az ajándékba hozott ital, amivel a pacalpörköltös lábost ölelte magához. Tétován állt egy darabig, éhes volt, mert – nem tagadta – délben alig evett, tartalékolt az esti pacalra. (...)
Ezt a történetet azért meséltem el Nektek, Kedves Felnőttek, mert olvasom, hogy Pintér Sándor belügyminiszter azokat a jegyeket, amelyek Mága Zoltán »hegedűművész úr« koncertjére szóltak, s amelyekkel megalázni szándékozta az emberszámba sem vett pedagógusokat, nos, azokat a jegyeket nem az esti, a valóságos koncertre szánta, hanem a délutáni főpróbára. Ez tehát Pintér Sándor kislábosa, benne az illatos pacalpörkölttel.”
Nyitókép: Gábor György Facebook-oldala