„Furcsa, de ízig-vérig karakteres, francia műveltségű értelmiségi nő hagyta itt az árnyékvilágot. Vékony és senkivel össze nem téveszthető alkat, lehengerlő vitázási kedv és stílus, a láncdohányzáshoz használt szipka és persze az elmaradhatatlan kutya. Ez volt ő, Hegedüs Zsuzsa. Alig volt téma, amiben egyetértettünk - talán a demokrácián és az elesettek gyámolításán kívül -, ami nem is csoda, hiszen elmondása szerint születése után az első szava az volt, hogy “nem!” Számomra azért is volt különleges, mert egy olyan társadalmi rétegből érkezett, akivel beszélő viszonyba egyáltalán nem keveredtem, s ezáltal szembesültem azzal, hogy bizony vannak dolgok, amelyeket mások másképpen látnak. Hálás vagyok a beszélgetésekért. Hálás vagyok, hogy ismerhettem.
Amikor három hete felhívtam, hogy érzi magát, azt mondta, nem kell majrézni, minden rendben lesz, majd szokása szerint erőteljes szavakkal kritizálta a magyar közéletet.
Nyughatatlan lelke ma (szombat – a szerk.) reggel megnyugodott. Legyen neki könnyű a föld!”
Nyitókép: Facebook