Sajnos az egyházakban lepisszegés jár annak, aki e kérdést föl meri tenni.
„Nem az a kérdés, hogy létezik-e még hit, ami Isten felé nyújtja a kezét, és tőle várja a megoldást a bajokra. A kérdés – a kérdések kérdése – inkább az, hogy létezik-e Isten egyáltalán, aki figyel az imáinkra és kész segíteni. Nyilvánvaló, hogy ez nem az ateisták kérdése. Hogy van-e egyáltalán Isten, az a hívők, de legalábbis a transzcendensre nyitott emberek kínzó, visszatérő kérdése. Sajnos az egyházakban többnyire lepisszegés jár annak, aki e kérdést föl meri tenni. Mi történne egy pappal, ha beismerné, hogy nem képes hinni azt, amiről prédikál?
A vallásos emberek úgy takargatják a kételkedésüket, mintha az valami rút fekély volna a lelkükön, és ha észreveszik mások kételkedését, igyekeznek a lehető legsúlyosabban megszégyeníteni. Kár, mert a hit nem választható el a kételkedéstől. A kételkedés egészséges és normális, akár a hit, az istenkeresés, vagy épp az aposztázia, a hitehagyás. Ezek nem az emberi tudat működési zavarai, hanem az emberi tudat rendes működésének megnyilvánulásai; többnyire fejezetek egy történetből, bár nem mindenki éli meg mindegyik fázist. Hosszan lehetne sorolni az egyháztörténet nagy kételkedőit, akik próféták, szentek, apostolok és egyházatyák vagy épp reformátorok voltak.
Gyorsan legyünk túl a szélsőséges-szubjektivista mondáson, miszerint Isten a hívők számára létezik, az ateisták számára nem. Frappánsan hangzik, mint egy Coelho-bölcsesség, és pont olyan üres. Az az Isten, aki csak a hit számára létezik, valójában nincs. Mi azt az Istent keressük, akinek a létezése független a hitünktől. S az ontológiai alapkérdés, hogy tudniillik létezik vagy sem, elég fontos ahhoz, hogy évente legalább egyszer feltegyük magunknak. Ha ugyanis nincs Isten, akkor az emberi kultúra és civilizáció jó részét ostobaságnak tarthatjuk, és be kell ismernünk, hogy üres illúzióra építettünk egész történetünk során. Ez is opció, elég kellemetlen következményekkel: ha a civilizáció ábrándképekre épül, akkor az emberi lényt nehezen tarthatjuk racionálisnak, vagyis éppen azzal az antropológiai tétellel kell leszámolnunk, ami a felvilágosodás és egyben a szekularizáció alapja.”
Nyitókép: Fred de Noyelle / GODONG / AFP
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A zongoraművész-zeneszerzővel Szent Filoména vértanúságáról, a tökéletes isteni tervről és az eddigi legnagyobb csatáját vívó emberiségről is beszélgettünk.
Adj megértést, mely véget vet a viszálykodásnak. Irgalmat, mely kioltja a gyűlöletet, megbocsájtást, mely legyőzi a bosszút.
Kövesi Ferenc atya az egybegyűltek előtt kijelentette, „amit szentté teszünk ott mindig jelen van az Isten”.
Boris Pistorius nagy magabiztosankijelentette: Németország célja, hogy 2029-re megerősített védelmi képességekkel rendelkezzen.
Évtizedek után kikerül eltávolíttatta az elnöki palotából az 1989-es rendszerváltást jelképező kerekasztalt.
