Az Obama–Biden–Harris külpolitika egy személyiségzavaros külpolitika
Soha nem tudni, hogy aki a vonalon van Washingtonból, az most Dr. Jeckyl vagy Mr. Hyde.
Egykor sokkal többre tartottam Gulyás Gergelyt.
„Nos, Gulyás szerint az ilyen helyeken, amelyeket azért nem mer nem szabad világként tételezni, a jobboldal Orbán Viktort tekinti példaképének, mert hazánk a példája, a bizonyítéka GG szerint, hogy a konzervatív kísérlet sikeres lehet. (»Ezt kell elhallgatnia a liberális médiának, erről tilos írni« – állította.) Azt is mondta, hogy Magyarország iránytűvé vált, és szellemi energiát szolgáltat a konzervatív erők részére.
Bevallom: egykoron sokkal többre tartottam Gulyást, azt reméltem, hogy megkíméli magát a sikerpropaganda túlzásaitól, képes lesz mértéket és értéket tartani. Ez utóbbit azért írtam ide, mert egy pillanatig sem állítanám, hogy a miniszter ne rendelkezne felelős értékrendszerrel, biztos vagyok benne, hogy rendelkezik, de a funkciója ma már más mondatok, más gondolatok hangsúlyozását teszi számára kötelezővé. Az orbáni rendszerben, aki meg akarja tartani pozícióját, nem lóghat ki a sorból, muszáj arról beszélnie, amit megkövetelnek tőle. Arról például, hogy itt nálunk minden rendben van, példa nélküli kísérleten keresztül bizonyítottuk be a világnak, hogy sikert-sikerre halmozunk.
Kizártnak tartom, hogy ezt Gulyás ne tudná, kizártnak tartom, hogy ne látná: a magyar gazdaság nagy bajban van, a rezsim mindent elrontott, ami lehetett, voltaképpen az egyetlen siker, amire viszont nem lehet büszke: maga alá gyűrte a nyilvánosságot.
És ez volna a magyar konzervativizmus. Azt elhiszem, hogy akadnak bőven, akiknek ez például szolgál. Ők azonban nem demokráciában gondolkodnak. Mint ahogy Orbán sem, és sajnos immár GG sem.”
Nyitókép: YouTube-képernyőkivágás