A gyilkosság nem igazságszolgáltatás

„Érkezett a hír a BBC-n, hogy egy 22 éves férfi dühből megpofozta két napos (!) gyermekét mert sírt. A baba belehalt az ütésbe, a férfit pedig életfogytiglanra ítélték. A férfit holtan találták a cellájában. Gyilkosság áldozata lett. 

Ha képesek vagyunk egy lépés távolságot venni az ügy tragédiájától, érdemes megvizsgálni korunk nyugati társadalmának ökölrázását, ítélkezését és az emberi gyarlóság által mindenkor sérült jogrend állapotát.

»Végre igazságot szolgáltattak«. Hatalmas szalagcímek ömlenek a Twitteren az olvasóra a hír kapcsán, az emberek ezer mérföldekkel távolabb is elégedetten dőlnek hátra: »ne nyugodj békében, szörnyeteg«, »jó, remélem fájdalmas halált halt«, „nem ejtek érte könnyet«, »a világ jobb hely lett enélkül a darab szemét nélkül« – de nem maradnak el a new age-es kirohanások sem, »utolérte a karma«.

(...)

Utolsóként pedig szeretném megjegyezni, hogy ha a két napos gyermeket érő halálos ütést megelőzően három nappal ugyanez a férfi, párja közreműködésével feldaraboltatja gyermekét (születésig végezhető abortusz), ne legyenek kétségeink afelől, hogy az »apát« a szélsőbaloldal tálcán hordozta volna körbe, mint a szabadság követét, az abortuszhoz való alapvető emberi jog pionírját, az ügyben felszólaló életvédőket pedig ugyanúgy lehülyézték, alkalmasint letartóztatták volna, mint általában – milyen jogon is szólnának bele más szabad emberek szuverén döntésébe?

Egészen ördögi.” 

Nyitóképünk illusztráció. Fotó: Pixabay