»Végre igazságot szolgáltattak«. Hatalmas szalagcímek ömlenek a Twitteren az olvasóra a hír kapcsán, az emberek ezer mérföldekkel távolabb is elégedetten dőlnek hátra: »ne nyugodj békében, szörnyeteg«, »jó, remélem fájdalmas halált halt«, „nem ejtek érte könnyet«, »a világ jobb hely lett enélkül a darab szemét nélkül« – de nem maradnak el a new age-es kirohanások sem, »utolérte a karma«.
(...)
Utolsóként pedig szeretném megjegyezni, hogy ha a két napos gyermeket érő halálos ütést megelőzően három nappal ugyanez a férfi, párja közreműködésével feldaraboltatja gyermekét (születésig végezhető abortusz), ne legyenek kétségeink afelől, hogy az »apát« a szélsőbaloldal tálcán hordozta volna körbe, mint a szabadság követét, az abortuszhoz való alapvető emberi jog pionírját, az ügyben felszólaló életvédőket pedig ugyanúgy lehülyézték, alkalmasint letartóztatták volna, mint általában – milyen jogon is szólnának bele más szabad emberek szuverén döntésébe?