Mindennapi feminizmus

A Mandiner-elődlap Utolsó Figyelmeztetés (UFi) szerzőinek rovata hetilapunkban

Érdekes dolog ez a feminizmus. Örülök számos eredménynek, amit kivívtak. Jó, hogy szavazhatok, tanulhatok, és nem kell csöndben állnom az asztal mellett, amíg az uram eszik.

Az én kiteljesedésem azonban sokkal összetettebb ennél, mert

Arra vágyom először is, hogy otthon elismerjen a férjem és a gyerekem, lássák azt a sok mindent, amit a békéért és a jóllétért megteszek, és ők is tegyenek meg mindent, amit tudnak.

Másrészt arra vágyom, hogy a munkahelyen azzal foglalkozzanak, hogy mit tudok, és nem azzal, hogy nő vagyok. Volt nekem is me toom, kezdőként, húszévesen. Persze az udvarlás jó dolog, de mértékkel. És akkor, ha van rá fogadókészség, s az ember nincs kiszolgáltatva az ostromlónak. Az, hogy bókolnak az emberek, dicsérik a másikat, nagyon kedves persze, Isten tartsa meg a jó szokásukat!

Átugorva a kezdeti nehézségeken, azt látom, hogy itt,

Erre Pető Andrea hívta fel a figyelmemet. Szerintem ez egyrészt az udvariasságból ered: egy nővel tisztelettel kell bánni a munkahelyen, otthon és társaságban egyaránt.

Szerencsére már sokat alakultak a nemi szerepek – ezt akár a feminizmusnak is lehet köszönni, no meg a korszellemnek. Logikus, hogy ha mindkét szülő dolgozik, akkor nem tartható, hogy csak az egyik feladata legyen minden házimunka. A mai férfiak többségét már úgy nevelte az édesanyja, hogy természetes neki, sőt igénye, hogy ő is főzzön, menjen a gyerekért vagy levigye a szemetet. 

Ezenkívül soha nem éreztem, hogy bármikor bárki lenézett volna azért, mert nő vagyok. Sőt, mindig inkább azt éreztem, hogy pajzsra emelnek: végre egy nő, aki filmet készít; végre egy nő, akit érdekel a politika; végre egy nő, aki civil szervezetet vezet! Lebutázni szoktak, főleg liberális oldalról. De nyilván a kritika csak akkor fáj, ha igaz. Ha nem igaz, akkor nevetsz rajta. Én azt érzem, hogy bárkihez bejelentkezem, legyen akármekkora tótumfaktum a politikában vagy a gazdasági életben, örömmel fogad, és segít is, ha tud. Ez igaz a jobb- és a baloldalra is. Kedvesek az emberek.

Van persze minden találkozásnak egy nem gendersemleges légköre: ha nővel találkozom, akkor a „minőktartsunkössze”, ha férfival, akkor pedig a kölcsönös tisztelet hangulata jellemző.

Itt és most, a mai Magyarországon

– és még sorolhatnánk.

Nőként írogatok ide is. A Mandiner olvasóinak a statisztikák szerint a fele férfi, a fele nő. Nőként rendezhetek filmeket, oszthatom az észt, és vezethetek országos civil szervezetet.

Azért persze a sikereim mögött ott a sok férfi, elsősorban a férjem, aki mind lelkileg, mind anyagilag mellettem áll. A Három Királyfi, Három Királylány Mozgalomban is van egy elnöktársam, Vigh József, aki viszi a vállán az egészet; a filmjeimben is mindig vannak kollégák, alkotótársak: Kiss Sándor, Novák Tamás vagy Janovics Zoltán. És ott vannak a kolléganők, barátnők, a testvérem és a megszámlálhatatlan unokatestvérem. Egy nagy megtartó közösség, nők-férfiak, amiben nő is lehetek és minden lehetek.

Nyitókép: Shutterstock