Markáns politika, mint ismérv
Az olyan, ellenzék támogatói által is elismerten sikeres szakpolitikák mellett – mint például a migráció, a családügy, a biztonságpolitika és a gazdaságfejlesztés – a magyar kormány politikáját a szabadság és a szuverenitás fokozott előtérbe helyezéseként is lehet értelmezni. Az ország és a lakosság természetes erősségeihez térnek vissza és védekeznek a világelit részéről erőltetett globális egységesítése ellen. A kormány kiáll az ország, annak hagyományai, hite, kultúrája, népcsoportjai és mentalitása mellett. Felismeri a nemzeti érdekeket és a külpolitikát reálpolitikának tekinti, amelyben az egyes államok érdekszféráinak elhatárolása magasabb értéket képvisel a homályosan megfogalmazott, állítólag egyetemes értékeken alapuló és gyakran erkölcsi magasságokba elrugaszkodó politikánál.
Magyarország védekezik a belügyeibe történő beavatkozások, valamint olyan elképzelésekkel szemben, amelyek kívülről vagy felülről akarják előírni, hogy a magyarok miként éljék életüket. Ezzel kapcsolatban fontos kiindulási tapasztalatot jelent a magyarok történelmi múltja, hiszen az ország már-már szeizmográfokkal vetekedő képességet fejlesztett ki a szabadságát és függetlenségét érintő veszélyek előzetes érzékelésére. A kormánykoalíció ebben úgy cselekszik, ami megfelel a túlnyomó többségi érdekeinek, mindez pedig egyértelműen tetten érhető az európai migrációs válság és az azt követő más mélyreható válságok, mint a világjárvány és az ukrajnai válság kezelésében is. A magyar kormány ennek során újra és újra a saját lakosságának érdekeire hivatkozik, védelmezően áll azok elé és mintegy mellékesen a polgári szabadelvű, felelősségteljes életmód jegyében újfajta egyensúly megteremtésére is veszi a bátorságot az egyéni érdekek és a közjó között. Ez egyúttal a Magyarországon számos követővel és támogatóval rendelkező szociális piacgazdaság újra feltalálását is jelenti. A magyar kormánypolitika számos elemét joggal lehet akár liberális konzervatív reformprogramnak tekinteni, de mint mindig, így most is igaz, hogy a belbecs, és nem a külcsín a lényeg.”