„A Fidesz korábban pontosan tudta: a folyamatos sóhintés a trianoni sebekre sehová nem vezet. Akkor sem, ha az a béke igazságtalanul, önkényesen szabta meg az országhatárokat, amelyek nem vették figyelembe a (persze nehezen követhető) nemzetiségi-nyelvi határokat sem. De nem volt előzmények nélküli: az ú.n. Nagy-Magyarország határai sem vették figyelembe ezeket, területének felén jogaikban gyakran csorbított nemzetiségek éltek, ahogy az utódállamok is sűrűn csorbították a hozzájuk került magyarok jogait. A fideszes Rockenbauer akkor még ezt írta: »A Trianon-fóbia olyan szimbolikus gesztus, amely semmilyen gyakorlati haszonnal nem jár, ellenben annál nagyobb kárt okoz. Magyarországot a békétlen bajkeverő szerepében tünteti fel.«
Orbán valószínűleg most is tudja ezt. De ahogy az autóján a Nagy-Magyarország matrica akkor jelent meg a kampánykörútján, amikor a Jobbik feltűnt, a sálban is akkor fotózkodott most, amikor a Mi Hazánkban érez riválist. Vissza kell hódítania híveit, kerül, amibe kerül.
Sokba kerülhet.
Erről persze nem beszél. Helyette a duma: a sál csak azt jelzi, hogy »a magyar válogatott minden magyar csapata, bárhol is éljenek.«
Szép gondolat. Ha a válogatott minden magyar csapata, akkor bizonyára az ellenzékieké is. Legközelebb számíthatunk egy ellenzéki pártjelvényekkel teletűzdelt sálra a meccsen? Jó, a Fidesz-jelvény mellett. Mi több: a minden magyarba beletartoznak a melegek is. Milyen szép lesz, ha a miniszterelnök szivárványos sállal feszít majd a VIP páholyban!
Érdeklődéssel várom az új fotókat a fb oldalán.”
Azt azért nem ajánlanám, hogy a miniszterelnök legközelebb tengernagyi egyenruhában, Horthyt idéző fehér lovon ügessen be a meccsre. „Rosszul tetszett olvasni: nem szájhős, hanem sálhős. A száját ki sem kellett nyitnia, egy árva szót sem szólt. Magyar ember evés közben nem beszél, ő pedig épp kiharapni igyekezett egy darabot a szomszédaink rokonszenvének maradékából.
Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner