Akik tényleg bátran visznek politikát a futballba: az iráni válogatott

Nagyon jók ezek a szivárványos jóemberkedések nyugatiként és dollármilliókkal a zsebben – a legbátrabb politizáló focisták azonban az irániak.

Könnyű azt kijelenteni, hogy futball és politika ne keveredjen soha – de annál nehezebb így is cselekedni, amióta a labdarúgás milliárdok által követett és követelt világjelenség lett, amiben milliárdos pénzek forognak.

Mint mindannyian tudjuk, a kétezres évek egyik feltűnő futballpolitikai jelensége a nemzetközi és nemzeti futballszövetségek által felkarolt és a leghatározottabban tolt progresszív értékek piedesztálra emelése lett. Nyilván az emberek 99 százalékának nem hiányzik a destruktív huliganizmus, ami rombolással, mi több, sérülésekkel vagy akár emberéletek elvesztésével jár – s amit mostanra szinte teljes mértékben maga mögött hagyott a futballvilág. Az utóbbi években azonban feljebb és feljebb emelték a „tolerancia” tűréshatárát, aminek végül egyszerre agyzsibbasztó és szájzárt okozó politikai korrektkedés lett a vége.

Mondhatjuk, üröm az ürömben, hogy a katari világbajnokságon ez a tendencia enmaga farkába harapott, és végül pont a túltolt písziskedés lett kellemetlen a vonalas muszlim országban kellő ellenszolgáltatásokért vébét rendező FIFA-nak, s az egyébként a jóemberkedést fulladásig képviselő világszervezetnek kellett szembeszállnia a szivárványos mozgalommal.

No, de vannak ennél életbe vágóbb, vérre menőbb politikai témák is, amiknek képviseletéhez tényleg bátorság kell: Irán válogatottja pedig erre mutat példát.

miután az erkölcsrendészet elvitt egy fejkendő nélkül sétáló lányt, Mahsza Aminit.

Ahogy azt lapunk korábbi cikkében írtuk: az iráni kurd lány, Mahsza Amini a családjával érkezett látogatóba Teheránba. Szeptember 13-án a testvérével egy metróállomásról lépett ki az utcára, amikor az erkölcsrendészet járőrei igazoltatták, amiértszerintük megsértette az öltözködési normákat: nem viselte helyesen a fejkendőjét. Bevitték egy rendőrőrsre egy büntetőintézkedésként alkalmazott hatósági „képzésre”, ami az esetek nagy részében egy órás rutinfoglalkozás szokott lenni. Mahsza azonban órákat volt bent, amikor a családját értesítették, hogy szívrohamot kapott, ezért kórházba kellett szállítani. Ott kómába esett, három nap múlva pedig elhunyt, a hatóságok szerint egy újabb szívroham végzett vele. A család szerint a lány testén külsérelmi nyomok voltak, a szülők biztosak benne, hogy a rendőrségen a lányukat bántalmazták.

s a síita teokratikus rezsim egyre keményebben lép fel ellenük, miközben a hatóságok korlátozták az internet elérését is az országban.

Az összecsapásoknak számos halálos áldozata van – szinte kizárólag tüntetők (hivatalosan 145-öt ismernek el, nem hivatalos források több mint 400-ra vagy 500-ra teszik az áldozatok számát) –, s több mint 10 ezer embert tartóztattak le. Egyes hírek szerint tömegbe lövetések is történtek, s a napokban öt embert konkrétan halálra ítéltek a tüntetésekkel összefüggésben.

Ebben a tűzforró időszakban érkezett Irán válogatottja a hazájuk partjaitól nem messze, az Arab-öböl túlsó partján fekvő Katarba, hogy a világbajnokságon szerepeljenek.

Az indulás előtt pár órával azonban még

ahol Ebrahim Raisi iráni elnök köszöntötte a futballistákat, miközben egy figyelmeztetést is megfogalmazott számukra: „Egyesek nem akarják az iráni fiatalok sikerét és győzelmét, és meg akarják zavarni a fókuszotokat. Legyetek nagyon éberek ebben!” – fogalmazott a perzsa vezető.

De úgy tűnik, az éberség hamar ellankadt, mert az iráni csapat kapitánya, Ehsan Hajsafi rögtön az első, Angliával vívott meccs előtt, már katari földön politikai nyilatkozatot tett – az iráni nép mellett.

„El kell ismernünk, hogy a hazánk állapota nem megfelelő, és a népünk nem boldog... Mindenekelőtt szeretném kifejezni együttérzésemet minden gyászoló iráni családnak” – fogalmazott Hajsafi a sajtótájékoztatón.

– tette hozzá a nemzeti csapat kapitánya.

Kifejtette továbbá: „Nem tagadhatjuk, hogy az állapotok... hazánk állapota nem jó, és ezt tudják a játékosok is. Mi most itt vagyunk, de ez nem jelenti azt, hogy ne legyünk a hangjuk, vagy ne tiszteljük őket. Bármink, amink van, tőlük van. Harcolnunk kell, a legjobban kell szerepelnünk, gólokat kell rúgnunk, Irán bátor népét kell képviselnünk az eredményekkel. És remélem, hogy az állapotok változni fognak, az emberek elvárásai szerint” – zárta szavait a futballista.

A Katarban vitézkedni igyekvő iráni válogatott komoly támogatást kapott Ali Daei személyében. A most 53 éves, legendás iráni labdarúgó egészen tavalyig vezette a legtöbb válogatottbeli gólt rúgó futballisták világranglistáját 109 góllal, rekordját most Cristiano Ronaldo tudta csak megdönteni.

Daei üzenetében kifejtette: bár meghívták a világbajnokságra, de nem megy el „ezekben a napokban, amikor legtöbbünk nincs jól”. Azért maradt otthon, mondta, hogy „mellettetek legyek, az otthoniak mellett, és kifejezzem együttérzésemet azon családok felé, akik elveszítették szeretteiket ezekben a napokban” – fogalmazott a futballista, aki egy korábbi üzenetében azt írta:

üzenetéhez egy fejkendőjét levevő fiatal nő képét mellékelve.

A hétfői Irán-Anglia meccs előtt felsorakozva, az iráni himnusz közben a perzsa állam játékosai csendben maradtak, nem énekelték himnuszukat. A nyugati sajtó nagy része ezt is az otthoni tüntetők melletti kiállásként értékelte, bár ezt az irániak részéről senki nem jelentette ki nyíltan. A nézők közül viszont sokan fütyültek az iráni himnusz közben – amit többféleképpen lehetett értelmezni. A füttyögés lehetett akár az iráni rezsimet ért kritika az ott ülő iráni vagy külföldi nézők által – vagy akár a futballisták kritikája, vagy azért mert nem szólaltak fel eléggé a hazai történések ellen, vagy épp azért, mert mégis csak protestálnak miatta.

Hiszen a csend is lehet valóban a tiltakozás – és a gyászolókkal való együttérzés – jele.

Mint ismert, a meccsen végül Anglia 6:2-vel gázolt át az irániakon, akik közben első számú kapusukat is le kellett, hogy cseréljék egy szerencsétlen, saját játékossal való, durva ütközés után.

Carlos Queiroz, az iráni válogatott portugál edzője

„Ők egy országot képviselnek. Dolgozhattam Angliában, Portugáliában, számos helyen, és ismerem a játék iránti szenvedélyt Angliában, Portugáliában, Spanyolországban és Brazíliában. Irán nem egy hamis futballország, ahol hamis szituációkat kell felépítened” – fogalmazott az edző, talán pont a katari házigazdákra utalva.

„A foci szenvedélye mindenhol ott van. Ezeknek a kölyköknek egy álmuk van: futballozni. Nem az ő hibájuk, hogy a világbajnokság épp most történik. Nem tudjátok el sem képzelni, hogy a színfalak mögött miket éltek át ezek a kölykök az elmúlt napokban, csak azért, mert focizni akarnak, csak azért, mert fuballistaként akarják kifejezni önmagukat. Bármit is tesznek, bármit is mondanak, meg akarják ölni őket.

Csak egy reményük van. Hadd képviseljék az országot, hadd játszanak az irániakért, mindenki őket képviseli itt” – fakadt ki a szintén érzékeny pozícióban lévő, külföldről érkezett iráni szövetségi kapitány.

Ha Irán végül nem is lesz világbajnok, a bátorságért járó különdíjat, ha lenne ilyen, igazán megkaphatnák a drámai helyzetben helytállni próbáló perzsa fiúk.

Fotó: az iráni válogatott a hétfői meccs előtt (FADEL SENNA / AFP)