Jöhet iráni rendszerváltás a nők mozgalma nyomán?

Sokszor csak egy szikra kell a robbanóelegy berobbanásához. Az egy hónapja tartó iráni tüntetéssorozatot egy 22 éves lány halála váltotta ki, de igazából a több évtizede felhalmozott feszültség áll az Iránban rendre kitörő zavargások mögött.

Az iráni kurd lány, Mahsza Amini a családjával érkezett látogatóba Teheránba. Szeptember 13-án a testvérével egy metróállomásról lépett ki az utcára, amikor az erkölcsrendészet járőrei igazoltatták, amiért

Bevitték egy rendőrőrsre egy büntetőintézkedésként alkalmazott hatósági „képzésre”, ami az esetek nagy részében egy órás rutinfoglalkozás szokott lenni.

Mahsza azonban órákat volt bent, amikor a családját értesítették, hogy szívrohamot kapott, ezért kórházba kellett szállítani. Ott kómába esett, három nap múlva pedig elhunyt, a hatóságok szerint egy újabb szívroham végzett vele.

A család szerint a lány testén külsérelmi nyomok voltak, a szülők biztosak benne, hogy a rendőrségen a lányukat bántalmazták. A rokonok cáfolták, hogy a fiatal hölgy epilepsziás vagy cukorbeteg lett volna, ahogy a hatóságok állították. Azt állítják, hogy a fiatal hölgynek semmilyen egészségügyi problémája nem volt, ami a hirtelen elhalálozást megmagyarázhatná. Egy szemtanú szerint az őrizetbe vett lányt a rendőrök a hatósági járműben megütötték, és

Amini halálhíre bejárta az iráni sajtót, óriási felháborodást keltett szerte Iránban. A közösségi médiafelületeket elárasztották a botrányos esettel kapcsolatos posztok.

Tüntetők gyülekeznek az utcán szeptember 19-én Teheránban  –  forrás: Anadolu Agency via AFP

A tüntetéshullám első napjai

Mahsza Aminit másnap, szeptember 17-én temették el szülővárosában, Szakkezben – a hatósági figyelmeztetés ellenére több száz tüntető is jelen volt.

és amikor a kormányzói palotához vonultak, a rohamrendőrök feloszlatták a tömeget. A tiltakozás azonban átterjedt a tartomány székvárosára, Szanandadzsra is, ott is könnygázt kellett bevetnie a hatóságoknak, hogy megfékezzék az embereket.

A következő napokban videók tucatjai cirkuláltak a közösségi oldalakon, amelyeken tiltakozó nők láthatók, ahogy ollóval levágják a hajukat vagy éppen közterületen szándékosan leveszik, sőt, felgyújtják a fejkendőjüket. Spontán utcai tüntetések kezdődtek Irán kurdisztáni régiójában, Teheránban, de egy tucat más városban is, a 31 tartomány közül 16-ban, és csatlakoztak az egyetemisták is. Így szeptember 19-én

majd néhány nap múlva már országosan is.

Felvételek az iráni tüntetésekről

Szeptember végétől a hatóságok szisztematikusan tartóztatják le a feltételezett diákvezéreket, az eseményeket datáló újságírókat és emberi jogi aktivistákat, a rendszert bíráló közéleti figurákat.

Ennek ellenére a demonstrációk hidraszerűen ütik fel a fejüket, flashmob-szerűen, vagyis a meghirdetett helyen kisebb tömegek gyűlnek össze, rendszerellenes szlogenek kiabálnak, videókat készítenek a tiltakozásról, majd mielőtt a rendőrség nagy erőkkel kiérne, a letartóztatásokat megelőzendő a tömeg gyorsan szélnek ered.

Más videókon azonban az látszik, hogy a tüntetők összecsapnak a kivezényelt rohamrendőrökkel, akik kiemelik a hangadókat, és elviszik, az al-Dzsazíra hírtelevízióhoz eljuttatott felvételen pedig egy olyan jelenet is látszik, hogy a barátját elszállító civil ruhás rendőröket videózó személyre a motorról egy rendőr éles lőszerrel közelről visszalő.

Az iráni erkölcsrendészet embere diáklányokat szólít fel a hajkendő előírás szerinti használatára 2004. november 3-án Teheránban  –  forrás: Behrouz Mehri / AFP

Az őszi demonstrációk súlya

Október első napjaira világosság vált, hogy ez egy országos szintű rendszerellenes tüntetéssorozat. A demonstrációkban eleinte sokan azt látták, hogy az a nők jogainak kiszélesítéséről szól, de már az első napoktól egyértelmű jelei voltak annak, hogy

A demonstrációk bírják az iráni társadalom egy részének a támogatását, a női jogok kiszélesítését a társadalom többsége igényelné. Mahsza ügyével minden iráni nő képes azonosulni, hiszen az 1979-es iszlám forradalom óta érvényben lévő társadalmi rendben a nők öltözködési szokásai nem számítanak magánügynek, abba az állam beleszól, és nincs talán egy nő sem a közép-ázsiai országban, akinek ne lett volna valamilyen kellemetlen része az erkölcsrendészet túlkapásaiból. A kötelező fejkendő-viselés mindig is egy megosztó téma volt Iránban, a nőket a hatóságok az utcán, közterületen bármikor bárhol megállíthatják.

A 2022-es demonstrációkat a „nők mozgalmának” nevezik, mert az események mozgatórugói valóban ők: a tüntetéseken ők viszik a prímet, ők követelnek jogokat maguknak, ők jelzik dühösen, hogy máshogy szeretnének élni.

A rendőrségi előzetesben meghalt, majd egy halottasházban elhelyezett, a családnak ki nem adott lány esete több városban diáktüntetéseket váltott ki, a középiskolások kormányellenes szlogeneket kiabáltak.

Október 10-e óta az olajipari alkalmazottak, olajfinomítók munkásai, a bazári kiskereskedők és több egyetem tanárai sztrájkba kezdtek, október 15-én pedig a politikai foglyokat őrző, hírhedt Evin börtönnél történtek rejtélyes robbantások.

Iráni életképek az iszlamista forradalom előtti évekből

A rendszer a közelmúlt minden nagy tüntetéssorozatát (2009, 2017 és 2019) nagy erőkkel, brutálisan verte le, most sem hagynak helyet az ellenzéki momentum kifejlődésére. A rendőrség mindenhol keményen – könnygránáttal, néhol éles lőszer használatával – próbálja elfojtani a demonstrációkat, iráni emberi jogi szervezetek becslése szerint az elmúlt

(Összehasonlításképpen a legutóbbi, 2019-2020-as utcai zavargások idején összesen 1500-an haltak meg Iránban.)

Bár a tüntetők száma nem kezelhetetlenül nagy, az a tény, hogy folyamatosan zajlanak több városban a tüntetések immár egy hónapja, azt jelzi, hogy ez egy veszélyes jelenség az iráni rezsimre nézve. Társadalmi elégedetlenségről írnak az iráni belviszonyokat ismerő elemzők, amelynek több oka van: a négy évtizede tartó politikai elnyomás, a politikai és állampolgári szabadságjogok korlátozása, az elmúlt években tapasztalható (részben a nyugati szankciók miatt beálló) munkanélküliség, az emelkedő árak és az ezzel járó életszínvonal-esés, az állami korrupció, illetve nem utolsó sorban az a szociológiai tény, hogy az internet korában akadályozhatatlanul

akik már nem akarnak egy teokratikus rendszerben élni.

Ali Hamenei ajatollah beszédében értékeli az utcai zavargásokat október 12-én Teheránban  –  forrás: Anadolu Agency via AFP

Az iráni rendszer értelmezési keretei

Irán legfőbb vallási vezetője, és ekképp a teokratikus állam első számú vezetője, Ali Hamenei ajatollah először október 3-án szólalt meg az országban zajló eseményekkel kapcsolatban. Ahogy a korábbi hasonló tüntetéseknél, ezúttal is „zavargásnak” nevezte a folyamatot, és Amerika, illetve a „cionista rezsim” (Izrael) által

Ali Laridzsáni, az iráni parlament volt elnöke azonban nyilatkozatában elismerte, hogy ez az ellenállás nem lehet pusztán külföldi erők aknamunkája: itt egy belpolitikai krízisről van szó, a kötelező fejkendőviselés olyan mértékben osztja meg az iráni nőtársadalmat, hogy a teheráni kormányzatnak el kellene azon gondolkodnia, hogy szükséges-e ebbe állami módszerekkel beavatkozni.

Az iráni társadalom túlnyomó része az állami médiából tájékozódik, ezek a hírforrások azonban nem tájékoztatnak az ország több pontján zajló eseményekről, illetve ha igen, azt is a rezsim kommunikációs narratívái szerint. Az internet korlátozásával a fiatalabb korosztályokhoz is nehezen jut el a valódi információ, így nehéz szervezetté tenni, összehangolni a különböző megmozdulásokat.

A korábbi évek nagy tüntetéssorozataihoz hasonlóan most is az a kérdés, hogy egy alulról jövő társadalmi mozgalom képes lehet-e egy 43 éve rivális nélkül uralkodó, a társadalom minden szegmensében mély hídfőállásokat, struktúrákat kialakított, mindenütt jelenlévő rezsimet megingatni. Az eddigi kísérletek a közelébe sem jutottak ennek. Az a tény azonban, hogy a borítékolható kudarc és

mégis mutat valamit abból, hogy a rendszer ingatag alapokon állhat.

Nyitókép: Tüntető emeli magasba Mahsza Amini portréját a szeptember 20-i isztambuli demonstráción (fotó: Ozan KOSE / AFP)