Önök az egész mérkőzést átpolitizálták, az ezeréves bajor-magyar kapcsolatokat felülírták. Demonstrálták, hogy az LMBTQ+ közösséget ért vélelmezett sérelem, amit azzal okoztunk nekik, hogy „érzékenyítő” tevékenységüket kitiltottuk a magyar bölcsődékből, óvodákból és iskolákból, Önöknek olyan fontos, hogy felülír mindent: a sportszerűséget, a barátságot, a szövetségesi viszonyt, a vendégszeretet és az udvariasságot is.
Mindennek tetejében egy LMBTQ-zászlót lengető provokátor futott be a pályára az egyébként füttykoncerttel kísért magyar himnusz alatt. Tudomásul vettük, hogy az Önök futball-válogatottja nemzeti színeit szivárványszínűre cserélte le, mert az jobban kifejezi elkötelezettségüket, pontosabban leképezi identitásukat és egyben lojalitásukat.
Itt az idő, hogy a transz- és meleg közösség iránt érzett megkülönböztetett elkötelezettségüket a hamarosan kezdődő katari futball-világbajnokságon ugyanilyen formában juttassák kifejezésre. A csapatkapitányuk, sőt, az egész csapatuk viseljen szivárványszínű karszalagot, illetve mezén a Katarban üldözött melegekkel való szolidaritást kifejezésre juttató jelzést. Követeljék a stadionok szivárványszínű kivilágítását, és hogy lássák el a közönséget szivárványszínű zászlókkal. Ez annál is inkább kötelességük, hiszen mostantól, az orosz diktatúra ellen tiltakozva, a nyilván kifogástalan demokráciát működtető katariaktól szándékoznak olajat beszerezni.
Mivel pedig Önök nyilván ezúttal is morális alapokon állnak, amit velünk, magyarokkal kapcsolatban az utóbbi években minden alkalommal hivalkodóan ki is nyilvánítottak – például a migrációs krízis csúcsán –, kétségem sincs afelől, hogy ezúttal a Katarban valóban üldözött LMBTQ+ emberek jogaiért állnak majd ki határozottan.
Amennyiben ez nem történne meg, az azt bizonyítaná, hogy Önök gyávák és férfiatlanok, és hogy a tavalyi demonstrációjuk nem szólt másról, mint arról a szándékukról, hogy minket megalázzanak.