Még Gyurcsány beszél mentális betegségről?

Van egy diszkrét pikantériája annak, amikor Gyurcsány Ferenc a minap arról értekezett, hogy Orbán Viktor „mentális beteg”, ráadásul náci is, mert „a magyart fajnak, kiválasztottnak, felsőbbrendűnek tekinti, magát pedig az emberi világ feletti létvaló kiválasztottjának”, aztán, nézzük csak, „kormányunk szerint viszont gondolj csak magadra! Csak magadra! Legyél önző!”

Lefordítom, mit próbál béna coelhói költészetbe csomagolni Gyurcsány:

hanem tanulj meg szépen kussolni.

Hiszen „merjünk kicsik lenni”, ugye? Akkor is milyen jól bejött nekünk ez a győztes attitűd!

Nem kell nekünk itt gondolkodni, kérem szépen! Ne aggódjunk már itt a saját életünk miatt, hiszen az Ursula von der Leyenek, a Daniel Freundok, a Guy Verhofstadtok, a Joe Bidenek majd tudják onnan jó messziről, mi a jó nekünk! Gyurcsány meg lesz olyan kedves, és

Tök buli! Hiszen 2015-ben is milyen jól jártunk volna, ha bólogatunk a Nyugatnak és tízezerszámra beengedünk papírok nélküli vadidegeneket az országba! Jó, hát a bűnözési statisztikák és a közbiztonság romlása, meg a gettósodó társadalom egy dolog, de ki ne akarna ilyen apró árat fizetni azért, hogy ne legyen Gyurcsány szemében „önző” és „mentális beteg”?

Jó, rendben, az erkölcs felkent bajnokainak véletlenül nem volt szerencséjük, amikor a migrációs válság közepette előre kellett volna gondolkodni két, három, négy évet, és figyelembe venni, mennyi gazdasági, társadalmi, politikai fejfájással fog járni ez az egész.

Hogy mondod? Most sincsen szerencséjük, amikor előre kellene gondolkodni, és válaszolni kellene arra: mi lesz velünk egy, két, vagy akár öt, tíz hónap múlva? És még halálra is fagyhatunk a télen?

Na nem, ez azért már tényleg elmebetegség! Kussolj csak, ne gondolkodj ilyen dolgokon, és főleg ne merj a saját életedért kiállni! Hát mit képzelsz magadról, ki vagy te?!

Nos, ez lenne Gyurcsány útja. Azzal kecsegtet, hogy szentek leszünk tőle, segítőkészek, szamaritánusok, de aki a való világban él, az tudja, hogy ez egy mese, egy hazugság.

Gyurcsány világában nincsen hangunk. Nem jelölünk ki határokat magunknak, és senkinek nem merünk szólni, hát átlépik azokat. Gyurcsány világában minket nem tisztelnek, mert nincs jogunk egyáltalán tiszteletet követelni senkitől. Az ő világában nincsen szó Rólad, rólam, a családodról.

Csak Róluk. A „Nagyokról” ott Brüsszelben, vagy Washingtonban, vagy Berlinben. Arról van egyedül szó, hogyan tudsz Te alkalmazkodni Hozzájuk. Pont. Választásod nincs. Hálásnak kell inkább lenned, hogy minden, amit gondolsz, amit hiszel a világról, azt kidobhatod az Ő gondolataikért, hitükért cserébe! Foglalkozhatsz Black Lives Matterrel, meg Love is Love-val, meg dájvörszitivel! Aztán hogy ennek rád nézve milyen negatív következményei lesznek, az a lőtéri kutyát nem érdekli, amíg a Nagyok elégedettek.

Ez jusson eszünkbe, amikor Gyurcsány, a baloldal, az ellenzék erkölcsről papol.

Magánéleti aranyszabály, hogy ki kell állnod magadért, egyrészt mert más nem fog, másrészt Te tudod a legjobban, mire vágysz / mire van szükséged, harmadrészt meg ez a legbiztosabb módja, hogy felvedd a küzdelmet a manipuláció, a hátba döfés, a cinizmus és a szarkavarás ellen. Gyurcsánynak hála pedig most igazolást nyert, hogy a politikában is épp ez az aranyszabály érvényes. 

Nyitókép: YouTube / Képernyőfotó