A cigánygyerekek oktatása nem azért nehéz, mert butábbak, mint a nem cigányok

„El kellene dönteni végre, hogy akkor most hangosan kimondjuk azt, hogy a cigánygyerekek kiemelten fontosak akkor, amikor átalakítjuk a hazai közoktatást, vagy még mindig csak suttogni szabad róla, és szerencsésebb, ha általánosságban beszélünk arról, hogy a hátrányos helyzetű gyerekeket segíteni kell. Nyilván az utóbbi is igaz, de át kellene lépni az erőltetett politikai korrektséget, és fel kellene festeni az égre, hogy a következő 20 év egyik legfontosabb prioritása az, hogy mi lesz a cigánygyerekekkel az iskolában.

A cigánygyerekek oktatása nem azért nehéz, mert butábbak, mint a nem cigányok. Hanem leginkább azért, mert többségük olyan közegben él, olyan környezetben nő fel, amely kevés támogatást tud kínálni a számukra. Ez pedig azt jelenti, hogy nemcsak a gyerekeket kell tanítani, hanem a családjukat és a környezetüket is arra, hogy segítsék és engedjék őket tanulni. Sőt, meg kell értetni nagyon sok cigány családdal azt is, hogy nevelniük is szükséges a gyerekeiket. (Igen, tudom, már hallom is, hogy miért csak a cigányok. Nem, nem csak a cigányok. De most leginkább és elsősorban a cigány családokat kellene ebbe az irányba terelni.)

A demográfia mindent felülír. Főleg a köznevelésben, közoktatásban. És két nagyon fontos tényt mutat nekünk: sok helyen még mindig csökken a diákok száma, de közben mindenhol nő a cigány gyerekek száma és aránya. Aki ezt nem látja, vagy nem akarja látni ennek a jelentőségét, az a teljes magyar nemzet, magyar gazdaság és magyar kultúra jövőjét kockáztatja.”

Nyitókép: MTI/Balázs Attila