Részben sikerült is: az ukránok bekérették a magyar nagykövetet, a szlovák külügyminiszter undorítónak nevezte a sálat (amire kicsit a csehek is rákontráztak), a románok »határozottan helytelenítették« a »revizonista megnyilvánulást«. A horvát kormányfő nem foglalkozik mások sáljával, de bárki részéről a Horvátországgal szembeni területi igények szerinte elfogadhatatlanok; az államfőjük azonban azt mondta, ő nevet az egészen, hiszen tudja, hogy Orbán Viktornak nincsenek területi igényei Horvátországgal szemben, maximum annyi, hogy szeret hajókázni az Adrián. Az osztrákok is – tőlük szokatlan humorérzéket megcsillantva – arról értesítették Magyarországot hivatalosan, hogy a Magyar Királyság 100 éve megszűnt. A szerbek leszarták az egészet – meg hát Koszovó óta lehet, hogy nőtt az empátiájuk.
Szóval néhány, az otthoni közvéleményeik számára kötelező ejnye-bejnyével a szomszédaink nagyjából a helyén kezélték az egészet (mínusz persze az ukránok, akiknek mint mindent, úgy ezt is sikerült túltolni). Daniel Freund egyedül maradt a fontoskodó, stréberkedő, magyargyűlölő hergelésével.
Azóta meg hát azt is látjuk, hogy Orbán Viktor kapott egy szlovák sálat a nyakába kollégájától, Eduard Heger miniszterelnöktől a kassai V4-es csúcstalálkozón, le is fotózkodtak benne közösen. Innentől besült fegyver a sál-hiszti, bárhol is próbálkoznának vele.”