„Kidet k*rtam le véletlen, Robi?” – kérdezte tőlem a nagy sikerű Fluor Tomi

„»Kidet k*rtam le véletlen, Robi?« – kérdezte tőlem hozzászólásának képében a nagy sikerű Fluor Tomi a kommersz agymosását illető reklámgrafikám láttán. Nos, jelzem Fluor Tominak, hogy tudtommal senkimet nem k*rta le. Azért írom, hogy tudtommal, mert ebben nem lehetek biztos, hisz Fluor Tomi valakinek a valakijét nyilván minden nap lek*rja véletlenül – szerinte ez közérdekű információ, úgyhogy bár senki nem kérdezte, mégis köztudomásra kellett hoznia. Fluor Tomi meg van győződve arról, hogy ha valakinek baja van vele, az csakis azért lehet, mert az illető nem bírja rendesen megk*rni a hozzátartozóit, ellentétben vele, aki meg mit tehetne, ha minden utcasarkon megbotlik, és beleesik valakibe f@sszal, hogy az attól mindjárt el is élvez. Fluor Tomi el se bírja képzelni, hogy bármi más bajom lehet vele, mint hogy valakimet lek*rta véletlenül – el se bírja képzelni, hogy a kulturális tevékenységével, a dalszövegeiből áradó, plázákban tenyésző, kommersz igénytelenségével legyen bajom. Felhívom Fluor Tomi figyelmét arra, hogy nem minden konfliktus személyes, legfeljebb csak az ő konfliktusai – ezért bárki másból is csak ezt bírja kinézni. Én meg úgy állok hozzá, hogy ha mindegyik hozzátartozómat lek*rná, de nem gajdolná lépten-nyomon a konzumidiotizmust terjesztő szövegeit, máris beljebb lennénk. Ugyan miért akarnám, hogy a hozzátartozóim, akiket úgy szeretek, egy ekkora élményről lemaradjanak? Semmit nem veszíthetek: Fluor Tomi előbb-utóbb mindenképp lek*rja valamennyi itt élő személy valamennyi hozzátartozóját, ez ellen kár kapálózni, a magyar kultúra viszont rászorulna arra, hogy ne mételyezze tovább a szellemtelen és irritáló jópofáskodásával.”

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt