Olyan igazságot írt le a német főszerkesztő, amit minden politikusnak fel kellene fognia.
Orbán Berlinbe ment, elmagyarázta a magyar kormány álláspontját, a németek körberajongták, a nyugatiak szokásukhoz híven elítélték, a meghívó fél meg leszögezte, hogy a döntése helyes volt.
A Berliner Zeitung főszerkesztője ugyanis megértette, hogy a történelem nem állt meg, nem ért véget – a történelem volt és lesz is. Mint írta: „A Kelet-Európáról szóló újságírás ráadásul gyakran a keleti térség sajátos történelmének durva figyelmen kívül hagyásán alapul. Ahelyett, hogy szembenéznénk ezzel a sajátos történelemmel, egyfajta pedagógiai imperializmus hatolt be számos szerkesztőségbe, amely gyakran vak marad az árnyalatokkal szemben”.
Itt van a kutya elásva. Tomasz Kurianowicz olyan igazságot írt le végre, amit minden politikusnak és újságírónak fel kellene fognia:
Nem lehet figyelmen kívül hagyni mindazt, ami az elmúlt évszázadok során történt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Szent István a halála előtt felajánlotta a koronát s vele együtt az országot Szűz Máriának, nem felejthetjük el a közel százötven éven át tartó török megszállást, hogy mi zajlott itt 1848-ban és '56-ban, hogy mi volt az ÁVH, az SS...
Ugyanennyire nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a népirtást, amit a nácik végrehajtottak Belaruszban, vagy épp azt, hogy a lengyelek milyen sérelmeket szenvedtek el a németektől, illetve másik oldalról az oroszoktól; hogy mit jelent a holokauszt, a Gestapo, hogy az ukránok hogyan nyomják – nyomták? – el a kárpátaljai lakosságot, de azt se, hogy a világban sokfelé máig üldözik a keresztényeket.
Ha az ember szeretne megérteni valamit, ami végtére is az újságírás célja lenne, akkor nem hagyhatja figyelmen kívül a történelmet. Minden abból következik és azzá válik.
Ezt értette meg Kurianowicz.
hanem hordozzuk a történelmünk sebeit, tanultunk belőlük és formálódtunk általuk.
Nem azt mondom, hogy haragtartónak kell lennünk. A sebek begyógyulnak, némelyik gyorsan, némelyik lassan. A történelem halad tovább.
Csak azt mondom, hogy emlékezni kell arra, ami eddig történt, mert ha akarjuk, ha nem, az formál minket.
Nyitókép: régi Európa-térkép (Mandiner-archív)
A „konvergencia-programként” elhíresült dokumentum az élet minden területére kiterjedne. A Nézőpont Intézet azt is kimutatta, hány emberre lennének hatással a Tisza megszorításai.
Még Ukrajnában is elismerték a szomorú tényeket.
Maja Trux szabadon engedéséért szerveznek tüntetést több német nagyvárosban.
Valami elkezdődött Lipcsében.
Az LMBTQ-közösség és a szabadság ellen irányuló „szélsőjobboldali erődemonstrációról” beszélnek az örök rettegők.
„A többiek szerint én vagyok a jobb.”
Senki sincs biztonságban.
Hosszabb időre búcsút kell mondani az Aggteleki-karszt egyik legismertebb barlangjának.
A háborúba vezető vonaton nincsen fék – Boris Pistorius hátborzongató figyelmeztetést küldött a Nyugatnak.
