Orbán Berlinbe ment, elmagyarázta a magyar kormány álláspontját, a németek körberajongták, a nyugatiak szokásukhoz híven elítélték, a meghívó fél meg leszögezte, hogy a döntése helyes volt.
A Berliner Zeitung főszerkesztője ugyanis megértette, hogy a történelem nem állt meg, nem ért véget – a történelem volt és lesz is. Mint írta: „A Kelet-Európáról szóló újságírás ráadásul gyakran a keleti térség sajátos történelmének durva figyelmen kívül hagyásán alapul. Ahelyett, hogy szembenéznénk ezzel a sajátos történelemmel, egyfajta pedagógiai imperializmus hatolt be számos szerkesztőségbe, amely gyakran vak marad az árnyalatokkal szemben”.
Itt van a kutya elásva. Tomasz Kurianowicz olyan igazságot írt le végre, amit minden politikusnak és újságírónak fel kellene fognia:
nem lehet a jelenről a történelem nélkül beszélni.
Nem lehet figyelmen kívül hagyni mindazt, ami az elmúlt évszázadok során történt. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy Szent István a halála előtt felajánlotta a koronát s vele együtt az országot Szűz Máriának, nem felejthetjük el a közel százötven éven át tartó török megszállást, hogy mi zajlott itt 1848-ban és '56-ban, hogy mi volt az ÁVH, az SS...