Ott szeretném kezdeni, hogy 10, de lehet, hogy már 15 éve is van annak, hogy anyaszínházam környékén, azaz a Madách Színház háza táján felbukkant Gréczy Zsolt. Az a hír járta, hogy amolyan piáros fontoskodónak, szóvivőnek szerződik hozzánk. Én vele ellentétben már akkor azt gondoltam, nem szeretnék szégyenkezni amiatt, hogy a Madách kulturális arculat hírnökét netán ő fogja megtestesíteni. Nem tudom, hogy pecsét került-e a vele való kontraktusra, egy biztos, rövid ideig tartott szégyenem, mert hamar eltűnt a látókörünkből. Vélhetően csak tűnő délibáb, pajzán gondolat volt a személye.
Visszakanyarodva fentebb idézett veretes kinyilatkozásához, arra jutottam, hogy ez az ember fél. Nagyon fél. Gréczy Zsolt elképzelt valamit, de annak egy teljességgel ellentétes vetületére gondolt tudat alatt. Az pedig így hangzik:
– Mi lenne, ha 3 millió kormánypárti szavazó kimenne az utcákra, akiket Gréczy főnöke átvert, megalázott, kirekesztett, megfélemlített? Akik nem akarnak szégyenkezni az egész világ előtt, hogy ilyen politikai ellenzéke van hazánknak? Akiknek elege van a sok felkapaszkodott DK-s persona non grata-ból, akik itthon, Brüsszelben és a tengerentúl is nem a hazáért, hanem hatalmi vágyaiknak rendelnek alá mindent?