Nemzeti konzultáció: arról lehet dönteni, hogyan tovább a magyar gazdaságban
A Fidesz mindenkit arra kér, hogy töltse ki a nemzeti konzultációt.
Nem a Covidot kaptam meg, az már, köszönöm, megvolt, hanem a Nemzeti Konzultációt. Ettől legalább nem megy föl a lázam.
„Megkaptam. Már csak ez hiányzott, de tényleg. Infláció, forintromlás, tanáralázás, rezsiszámla, és most még ez is. Nem a Covidot kaptam meg, az már, köszönöm, megvolt, hanem a Nemzeti Konzultációt. Igaz, az is megvolt már párszor, ez éppen a tizenegyedik. A skarlátot is háromszor kaptam meg gyerekkoromban, pedig azt állítólag csak egyszer szokás. A Nemzeti Konzultációtól legalább nem megy föl a lázam, ez is valami.
Szóval már csak ez hiányzott. Ifjabb koromban volt egy Presser-Zorán dal, a »Mi kéne még?«. Ez a Zorán a jövőbe látott: »Sok használt szöveg kellene, mely kifordítható,/ És ráhúzható minden rosszra, hogy lássuk, milyen jó.« Refrénként jött utána némi na-na-nanázás.
Hát most itt a legújabb használt szöveg, (nana!), megint egy bűnbak kijelölése. Persze egyszerűbb lenne egy összevont Nemzeti Konzultáció: »Ön egyetért azzal, hogy mindenki hülye, csak a kormány a helikopter? – Igen, nem«, de akkor üres maradna a papír fele. Az meg pazarlás, ugye, és a pénzre nagyon vigyáznak az ilyen konzultációknál, pár milliárdból megvan az egész.
Mármint az egész demokrácia. Mert minden a demokráciáért van. Brüsszelben nem kérdezték meg Európa népeit a szankciókról, bezzeg a mi kormányunk! Nálunk is volt egy pici késedelem, a miniszterelnök már vagy nyolc szankciós csomagot aláírt, mire mardosni kezdte a kétely: hátha az ő népe nem is akarja ezt. Annyira összeaggódta magát, hogy a levelében most »elhibázott döntésnek« nevezi a történteket. Azaz a saját döntését. Miért, van ilyen. Ezt hívják lépcsőházi gondolatnak. Nekünk meg van időnk a lépcsőházban gondolkodni, annyit megyünk lefelé, hogy lassan az alagsorban járunk minden uniós adatsort tekintve.”
Nyitókép: Mandiner / Ficsor Márton