Csődben az oktatás

„Pintér Sándor nyilvánvalóan nem ért se az oktatáshoz, se az egészségügyhöz, hogy miért vállalta ezeknek a területeknek a felügyeletét, azt ő tudja. A közbiztonság javításában, a kormányhivatalok, a kormányablakok fejlesztésében elért eredményei tiszteletet érdemelnek, korábban a politikai megnyilvánulásaiban is, legalábbis minisztertársaival összehasonlítva, visszafogottnak tűnt, az utóbbi hónapokban azonban hitelének morzsáit is felélte.

De a felelősség azokat legalább annyira terheli, akik a belügyminiszterre bízták ezeket a területeket. Nyilván arra gondoltak, hogyha képtelenek megoldani a válságot, akkor majd a rendőrminiszter garantálja a rendet. Csakhogy a rendnek többféle meghatározása van. Az egyik szerint olyan állapot, amely megfelel a szabályoknak és a törvényeknek, a másik, amikor a dolgok a célszerűség jegyében rendeződnek el. A szabályoknak és a törvényeknek is csak ebben az utóbbi összefüggésben van értelmük. A hazai oktatás helyzetének siralmas állapota, a tanárok megfélemlítése, az elégedetlenkedők kirúgása, az egzisztenciális zsarolás, a tanárhiány, a legtehetségesebb fiatalok tömeges emigrációja, és ezek következményeként a nemzetgazdaság sérülékenysége vajon milyen célszerűség? Ez volna a rend?

Maruzsa Zoltán oktatásért felelős államtitkár, aki a hazai oktatás és a tanárok képviselete helyett a kormány és saját tévképzeteit igyekszik ráerőszakolni a közoktatásra, minap azt nyilatkozta: »Milyen erkölcsi alapokon állnak és tanítanak azok a pedagógusok, akik önmaguk sem tartják be a rájuk vonatkozó jogszabályokat?«

Nos, Maruzsa államtitkár, nagyon el lennék keseredve, ha a gyerekeim és a mai fiatalok az Ön erkölcsi alapjairól vennének példát. Azt kívánom, hogy mindenkinek inkább azok a nagyszerű pedagógusok és diákjaik szolgáljanak morális mintául, akik nem hagyják megfélemlíteni magukat és bátran kiállnak az igazukért, közös érdekünkért, a jól működő hazai oktatásért.

Minden tiszteletem az övék!”

Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay