Mi van? A francia külügyminiszter nem zárja ki, hogy francia katonákat küldjenek Ukrajnába!
Jean-Noël Barrot francia rakétákkal támadná Oroszország területét, Ukrajnát meg fölvenné a NATO-ba. Van kérdés?
Aligha gondolhatták a szankciókat elrendelők, hogy a büntetésekkel hatni tudnak Moszkvára.
„Visszatérő kérdés, hogy hatnak-e az Oroszországgal szemben az Ukrajna lerohanása óta elrendelt szankciók, és hogy kit sújtanak jobban: azokat, akik elrendelték, vagy azokat, akik elszenvedik őket. Sokan úgy gondolják, hogy a cél nem lehet más, mint hogy jó útra térítsék a szankciók alá vont országot, és arra kényszerítsék, hogy megváltoztassa eddigi magatartását – ez Oroszország esetében azt jelentené, hogy befejezi a háborút, és katonáit az agressziót megelőző határok mögé vonja vissza. De valóban ez lenne a reális cél? Tényleg azt gondolnák a szankciókat elrendelők, hogy büntető intézkedéseikkel hatni tudnak Moszkva politikájára? Aligha.
A történelmi példák ugyanis azt mutatják, hogy az autokráciák sokkal inkább készek és képesek a szankcióknak ellenállni, mint a demokráciák. Az utóbbiak többnyire már a kilátásba helyezett büntető intézkedések hatására módosítanak politikájukon, míg az autokráciák beleállnak a küzdelembe. Tehetik ezt azért, mert az ország magatartását kevesek döntése határozza meg. És mivel ezen kevesek döntését többnyire nem a közjó szolgálata hazározza meg, a szűkülő erőforrásokat azok felé a társadalmi csoportok felé irányíthatják, amelyeknek fontos szerepük van az autokratikus rend fenntartásában. Illúzió tehát abban reménykedni, hogy a szankciók következményeként az orosz vezetés megváltoztatja eddigi magatartását, és felhagy az Ukrajna elleni háborúval. A büntető intézkedések elsődleges célja nem ez, hanem annak határozott és egyértelmű jelzése, hogy a 21. század elején nem lehet következmények nélkül háborút indítani. Annak az országnak, amelyik ilyet tesz, viselnie kell döntésének következményeit.
Ilyen mértékű szankciókra eddig egyszer volt példa
Az Oroszország ellen elrendelt büntető intézkedések több tekintetben is különböznek a korábbiaktól. Átfogó szankciós politika bevezetésére eddig – talán egy kivételével – csakis relatíve kis gazdaságok (Irán, Venezuela) esetében került sor. Oroszország azonban nem ez a kategória. Az orosz gazdaság teljesítménye tavaly nominális értéken számolva több, mint 1700 milliárd dollárt tett ki, amivel az orosz volt a világ 11. legnagyobb gazdasága. Arra találni példát, amikor nagy gazdaság ellen rendelnek el célzott – vagyis nem a gazdaság egészére kiterjedő – szankciókat. Ez történt Oroszországgal a Krím annektálását és a kelet-ukrajnai megyék fellázítását követően. A 2014-2015-ben elrendelt büntető intézkedések érdemben csak a pénzügyi és az energetikai szektort érintették, de még azokat sem oly átfogóan, mint most. A jelenlegi szankciós politika újdonsága, hogy ezúttal egy nagy gazdaságot sújtanak átfogó, számos területet érintő büntető intézkedésekkel. Ráadásul ez egy olyan országgal szemben történik, amely számos fontos ásványi anyag és energiahordozó globális jelentőségű exportőre. Arra, hogy egy nagy gazdaságot átfogó szankciós politikával sújtsanak, eddig egyszer volt példa, amikor 1937-ben Kína ismételt megtámadása miatt a világ akkori 7. legnagyobb gazdaságát, a japánt vonták büntető intézkedések alá. De azok a szankciók is csak az után váltak hatékonnyá, hogy a bojkotthoz az Egyesült Államok is csatlakozott.”
Nyitókép: MTI/EPA/Szputnyik/Kreml/Pool/Gavril Grigorov