Hálátlanok, szégyentelenek

„Mut verloren, alles verloren

Ha a bátorság elvész, minden odalesz

91 éves korában meghalt Mihail Szergejevics Gorbacsov, a Szovjetunió Kommunista (Bolsevik) Pártjának utolsó főtitkára, aki egyben a Szovjetunió utolsó elnöke volt.

Temetése 2022. szeptember 3-án volt Moszkvában a Novogyevicsi temetőben, ahol felesége nyugszik. Az orosz állam nem rendezett a számára hivatalos állami temetést, de katonai tiszteletadást kapott és nyitott koporsóját a szokásoknak megfelelően elhelyezték a Vörös tér közelében álló Szakszervezetek Házában.

Amikor a Szovjetunió első számú vezetői elhunytak, a nyugati világ vezetői egymás bokáját taposva járultak a ravatalaik elé, hogy tanúbizonyságot tegyenek arról, hogy méltó ellenfelüknek, vagy inkább ellenségüknek tekintették az elhunytakat, akiket holtukban is tisztelnek. Gorbacsov esetében azonban nem így történt. Gorbacsov, míg élt, a Nyugat darlingja volt. Mert könnyű győzelemhez segítette őket a hidegháborúban. Mert egyoldalú gesztusok sorát tette, abban bízva, hogy az amerikaiak, és a „fejlett Nyugat” majd viszonozza őket. Egy vidéki naivához hasonlító jóindulatú reménykedéssel vonta ki megszálló csapatait térségünkből, egyezett bele a német egységbe, az így létrejövő régi-új Németország NATO-tagságába. A nyugati csúcspolitikusok egytől-egyig palira vették, és azzal fizették ki, hogy médiájukkal hízelegtettek neki és a semmit sem jelentő Nobel-békedíjjal (1990) dekorálták ki.

Hogy mennyire semmibe vették, arról mindennél ékesebb bizonyítékot szolgáltatott szombati temetése, amin Orbán Viktoron, Magyarország miniszterelnökén kívül egyetlen külföldi állami vezető sem jelent meg. Pedig az oroszok minden bizonnyal azért nem rendeztek az elhunyt számára állami temetést, hogy ne hozzák a végtisztességre érkező külföldi vezetőket kellemetlen helyzetbe azzal, hogy orosz partnereikkel találkozniuk, érintkezniük kelljen. Orbán Viktor, az antikommunista szabadságharcos, aki 1989. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai újratemetésén nyilvánoson felszólította az akkor még érintetlen tekintélyű Szovjetuniót, hogy vonja ki megszálló hadseregét Magyarországról és engedélyezzen demokratikus választásokat, fejet hajtott Gorbacsov ravatalánál és hazánk nevében köszönetet mondott neki és családjának azért, hogy nem lövetett, hogy kivonta a szovjet csapatokat országunkból és ezzel visszaadta hazánk szabadságát és függetlenségét.

De egyetlen más régióbeli vagy nyugati vezető sem adta meg neki a végtisztességet. Sem az amerikaiak, sem az európaiak nem tisztelték meg jelenlétükkel az elhunytat, akit egykor „hősüknek” tekintettek. Különösen szembeötlő, hogy egyetlen német politikus sem volt, aki kifejezésre juttatta volna köszönetét annak a Gorbacsovnak, aki nélkül hazájuk még mindig ketté lenne osztva. Nyilván azért, mert olyan, hogy Németország már nincs, ezért vezetői sincsenek. Vannak ugyan olyanok, akiket államelnöknek, kancellárnak vagy külügyminiszternek hívnak, de ez ne tévesszen meg senkit. Már régóta mindenki tisztában van vele, hogy ők saját magukon kívül senkit nem képviselnek. A temetés napja egyértelművé tette, hogy a németek új vallása a gyávaság. Vezetőik gyávák, hálátlanok, kulturálatlanok, tiszteletlenek. Eloldották magukat az európai kultúrától, körvonaltalan, arcnélküli senkik. A németek egy része pedig nemcsak eltűri, de követi is őket.

Ne tegyen tehát a németeknek gesztusokat, szívességet senki, mert nem értékelik, és nem fogják viszonozni!”

Nyitókép: MTI/AP Pool/Alekszandr Zemljanyicsenko