Nem vagyunk ehhez hozzászokva, hogy a pap kér tőlünk imát, magáért.
„Nem vagyunk ehhez hozzászokva – mármint ahhoz, hogy a pap kér tőlünk imát, magáért. Az uralkodó közfelfogás szerint azért tartjuk, hogy ő imádkozzon értünk; hogy az egész élete ima legyen; hogy ő legyen a közbenjáró, a közvetítő. Mindezzel együtt az egyház (a kifejezést helyesen használva, tehát egyháznak tekintve minden igaz embert, aki hisz, és megtartja a parancsolatokat) egyik legőszintébb, legfontosabb megnyilvánulása volt, amikor Hodász András kiírta az Instagramra az imakérést.
Talán egyetlen módon lehetett volna őszintébb – ha azt írja: »imádkozzatok értünk«. Ez a krízis ugyanis elsődlegesen nem az ő válsága – mint ahogy azon pedagógusok meghasonlása sem kizárólag személyes tragédia, akik hosszas vívódás árán, a hivatás föladásának fájdalmával elhagyják a pályát. Bajban vannak az iskolák, kevesen jelentkeznek tanárnak, kontraszelektált és motiválatlan a pedagógus-társadalom, nyilvánvalóan alkalmatlanok is katedrát kapnak, a politika elvárásai ütköznek a szakma szabályaival, a társadalom érdekeivel és a belső értékekkel?
Amennyiben ez az oktatásügyre igaz, hát Hodász anyaszentegyházára, a katolikus egyházra sokszorosan érvényes. Ő ugyanis, onnan nézve, hogy mire lenne igénye a híveknek, pontosan a megfelelő ember (kellően karizmatikus és szuggesztív, van empátiája és önkontrollja, nem hiányzik belőle a problémaérzékenység), csak éppen nem a megfelelő helyen, és végképp nem a megfelelő időben. Az Egyháznak – értve ezalatt a hazai katolikus hierarchiát – most nála sokkal opportunistább, simulékonyabb, tekintélytisztelőbb és konformistább figurákra van szüksége. Amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy ezek az opportunista, simulékony, tekintélytisztelő, konformista figurák maradnak, a Hodász András-féléket viszont, ha valamilyen csoda folytán odakerülnek, jó eséllyel kiveti magából a szervezet.”
Nyitókép: Képernyőfotó
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Új köntösben, vendégekkel kiegészülve érkezik a Mandiner közéleti ébresztője, azaz a Vekker. Az első vendégünk Lentulai Krisztián lesz, akinek különféle meglepetésekkel is készültünk.
Mindig szigorúan akkor és ott válnak harcos gyermekvédőkké, amikor és ahol annak politikai konjunktúrája van. Francesca Rivafinoli írása.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
Most aztán árgus szemekkel figyelhetnek az oroszok.
Az egész országot megrázta a kis Liza története. A kislánynál 2,5 éves korában diagnosztizálták az agydaganat egyik rendkívül agresszív fajtáját. Most családja a gyógyulására gyűjt, egy drága amerikai kezelés mentheti meg a kicsi életét.
