Oda kellett volna mennie a népnek megnézni a NER-arisztokráciát

„Özönlöttek Kötcsére a kitartottak, az eltartottak, a seggnyalók, a kiszolgálók, a helyezkedők, a megzsaroltak, de már beilleszkedők, az Orbán-rezsim kivételezett, kontraszelektált üdvöskéi, a rendszer hülyéi, az ország szemetje, hogy kinyilvánítsa hűségét, lojalitását, és megmutassa, hova tartozik. Senki nem hiányzott a felvonulásból. Nincs beteg, nincs hiányzó, nincs más program, elfoglaltság, vagy bármi, ami fontosabb lenne, vagy megakadályozhatta volna a részvételt. Mindenkinek meg kell jelenni. Élve vagy halva.

Egy jogállamban, egy független ügyészség és igazságszolgáltatás esetén semmi mást nem kellene csinálni, csak körbezárni a kötcsei panoptikumot, mindenkit hasra parancsolni, megbilincselni és egyenként kiosztani a gyanúsítást vagy a kész vádiratot. Attól tartunk, hogy amikor egyszer eljön (ha eljön) Magyarország ezeréves történetében először az igazság pillanata, akkor ez a banda épp ellenkező irányba tart majd: spriccel szét, fut és menekül, távozik, azt mutatja, hogy neki semmi köze az egészhez. Pedig itt nincs egyetlen ember, akit nem lehetne (kellene) letartóztatni.

Ők magukat tévesen a NER »elitjének« nevezik, de az mást jelent. Az elit kiválót, elsőrendűt, kimagaslót, érdemei alapján válogatott társaságot, kiemelkedő képességűt jelent, akik kiérdemelték, hogy a közösség színe-java legyenek. A kötcsei találkozó ennek tökéletes ellentéte. Itt csupa érdemtelen, szakmailag és erkölcsileg kontraszelektált ember, az ország legjellemtelenebb, legaljasabb söpredéke gyűlt össze, amikor a szemetet összefújja a szél. Ezeknek az embereknek a közös nevezője az alávalóság, a jellemtelenség, az érdemtelenség, a nyalizással szerzett pénz és pozíció.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Szecsődi Balázs