Az egykori birodalomnak már a keleti és a nyugati végében is tátong a szakadék, amelybe Vlagyimir Putyin Oroszországot taszította.
„Ahogy romlanak Oroszország kilátásai az ukrajnai háborúban, mintha egyre látványosabban távolodnának tőle azok az országok, amelyeket sokan Moszkva szövetségeseinek hittek.
Elfogytak Oroszország szövetségesei. Persze ott van még Szíria, Nicaragua, Belarusz, Kuba, Eritrea és Észak-Korea, akik vele együtt megpróbálták megakadályozni, hogy az ukrán elnök videóhívásban felszólaljon az ENSZ közgyűlésén, de mi a helyzet Kínával? Indiával? Törökországgal? Kazahsztánnal és a többi közép-ázsiai állammal?
Sokan azt gondolták, hogy ezek az országok, amelyek a világ népességének több mint 40 százalékát teszik ki, ki fognak állni Moszkva mellett a Sanghaji Együttműködési Szervezet csúcstalálkozóján. Szerintük a múlt heti szamarkandi összejövetelnek a hidegháborúhoz való visszatérésről, a két blokk és az el nem kötelezettek mozgalmának újraalakulásáról kellett volna szólnia. Katonai kudarc ide vagy oda, mondták, Vlagyimir Putyin még messze van a vereségtől, de maga Putyin hazudtolta meg a csodálóit, amikor már a találkozó elején kijelentette, hogy kész válaszolni az ukrajnai háborúval kapcsolatos kínai »kérdésekre és aggodalmakra«.
Aggodalmakból akad elég Pekingben, és úgy tűnik, hogy Ankara és Újdelhi is osztja őket, hiszen Recep Erdoğan felszólította az orosz elnököt, hogy »a lehető leghamarabb és diplomáciai eszközökkel« vessen véget ennek a háborúnak, míg Narendra Modi megerősítette, hogy »most nem a háborúnak van itt az ideje«. A kis Vlagyimirt, mint egy rendetlenkedő iskolásfiút, Szamarkandba küldték a fegyelmi bizottság elé, és könnyen belátható, hogy miért.
Hszi Csin-pingnek jól jött volna, ha orosz barátja gyorsan győz Ukrajnában. A világ felismerte volna, hogy Európa és az Egyesült Államok hatalma leáldozóban van, és az új évszázadban a felemelkedő Kína fogja átvenni a világ vezetését. Ezzel az erődemonstrációval Hszi arra kényszeríthette volna Tajvant, hogy válasszon az önkéntes behódolás és egy vesztes háború között. Az életre szóló elnöki ambíciókkal rendelkező, de egyre nagyobb belpolitikai nehézségekkel küzdő kínai elnök számára Ukrajna veresége fényes kilátásokkal kecsegtetett, az ukránok győztes ellenállása viszont számára felér egy katasztrófával.”
Fotó: Jójárt Krisztián, MTI