„Folyamatosan pályáznak az EU-nál, s a horvát kormány minden ilyen pályázat esetében erőteljesen lobbizik a pályázat érdekében. A legtöbb esetben sikeresen. Mert azt vallják, minden egyes cent, amit valamelyik horvát város javára tudnak fordítani, magát Horvátországot szépíti. Nincsenek politikai különbségek, bármilyen kormány is van hatalmon, támogatják az EU-s és minden más nemzetközi pályázatot. És, ami a legfontosabb, a megnyert összegek nem »vesznek el«, hanem maradéktalanul, az utolsó fillérig a nyertes városhoz kerülnek. Emellett a horvát kormány is ír ki folyamatosan olyan pályázatokat, amelyek a városok, a települések szépítését, modernizálását, korszerűsítését célozzák. Ily módon is reagálnak az energiaválságra, a klímaválságra.
Hazafelé azon gondolkoztam, mintegy 30 évvel ezelőtt itt háború folyt, néhol még az egykori golyónyomok is látszanak (mert tudatosan megőrizték őket mementónak). Most meg egy virágzó, vonzó európai várost látunk. Vajon a magyar kormány miért nem képes ezt az utat követni? Miért kell a települések között politikai alapon különbséget tenni? Miért zárja ki a kormány azokat a polgárokat a nemzetből, akik nem rá szavaztak? Vajon Navracsics és Lázár miniszterek, akik, ha jól értem a kormányban a települések fejlesztéséért felelősek, értik, látják, hogy ez az ország hogyan marad le napról napra a szomszédjai mögött?”