Oroszország egyre nehezebben tolerálja pöffeszkedésünket

„A világban történő mozgások margójára

A Nyugat szellemi alapjai önmaguk karikatúrájává lettek azzal, hogy a szabadság, az emberi méltóság fogalmai mögül kirántottuk a teremtményi mivoltunkra vonatkozó nélkülözhetetlen alapvetéseket, és tényleg mindent – hitet, hazát, családot, szerelmet – kinevettünk, torzóvá tettünk már, ami valaha szent volt.

Ennek ellenére ma is hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy mi, a nagybetűs »Nyugat« vagyunk és leszünk is mindig a történelem éllovasai, a többiek legfeljebb próbálnak bennünket utolérni, de mi mutatjuk az utat, mi diktáljuk az ütemet.

Pedig erre predestináló hitünk elillant, erkölcsünk meglazult, munkára kész kezeinket kényelmesen karba fontuk, követésre érdemes kultúránkat pedig felolvasztottuk egy globális tégelyben.

Ám mi még mindig rácsodálkozunk, ha más kultúrák, más népek nem kérnek példánkból és új ösvényeken indulnak el, ahonnan arrogánsan próbáljuk visszakiabálni őket az általunk kijelölt útra: »hogy képzelitek, Ti nem hallottátok, hogy a történelem velünk befejeződött?!«

Nem. Az egypólusú világrendnek vége. Kína, India, Oroszország vagy Afrika egyre nehezebben tolerálja pöffeszkedésünket, és meg kell értsük, nem kíván a mi szakácskönyvünkből főzni.

Ideje volna abbahagyni maradék kincseink tékozlását, visszatérni gyökereinkhez, melyből erkölcsi-szellemi és végső soron anyagi javaink sarjadtak. És mielőtt halálos táncba vinnénk a világot, saját portánkon kellene rendet tenni. Mert nem elég jobbnak látszani, jobbnak is kellene lenni.”

(A nyitóképet Máthé Zsuzsa bocsátotta rendelkezésünkre)