Ott kezdődött, hogy megszerezte magának a fővárostól a Vörösmarty teret, csak, mert tudta, hogy nemcsak a Könyvhétre járok oda, de sűrűn szállok itt fel a kis földalattira is. De újabban kiszúrta, hogy az Andrássy útról hazafelé gyakran választom a buszt a földalatti helyett, arról meg a Petőfi téren szállok le. Hát persze, hogy ott sem akart elveszteni szem elől, ezért most elvette azt is a fővárostól, és a barátai által vezetett 5.kerületi önkormányzatnak adta. Kezelésbe, kezelésbe... Jó vicc! Nyilván azért, hogy a haverok jelezzék neki, mikor érdemes arra sétálnia, hogy »véletlenül« találkozhassunk.
Tisztelem az érzelmeit, de az már kicsit túlzás, hogy hasonlót tett a Szervita térrel is, csak, mert ott van a hozzám legközelebbi könyvesbolt.
Ha bármi kételyem lett volna leküzdhetetlen vonzalma felől, a Városház utca esete mindent bebizonyított. Itt t.i. nem az egész utcát vette el a fővárostól, és adta a bizalmasainak, hanem csak egy szakaszát. Történetesen azt, ahol a Városháza van. Meg a hentesem. A Városháza nyilván nem érdekli, mindig is kényes volt a fővárosi önkormányzat tőle való függetlenségére, na de a hentesem! Ott még az ízlésemet is kipuhatolhatja. Hát persze, hogy kellett neki.