Nem, most kivételesen nem az Európai Unió öntökönszúrásáról akarok beszélni, de arról sem, hogy tulajdonképpen az ősztől te meg én fogjuk megszívni a szankciókat. Most Ukrajna és az egyszeri hohol szemszögéből tekintsünk az egészre. Elháborúzgatnak a fiúk, mindkét oldal remek harctéri tapasztalattal tér majd nyugovóra egyszer, ha mindez véget ér. De mi lesz a legvégén, amikor megáll a front, megállapodnak a felek, a fegyverek pedig újra tokba kerülnek…
Lesz itt számtalan olcsó Kalasnyikov, Javelin, harcjármű és más felszerelés a feketepiacon, de abból maximum az oligarchák nyerészkednek – meg persze az európai terror- és bűnszervezetek, de erről majd máskor.
De mi lesz a lakossággal, azokkal, akik a pincékben lapulnak, majd azzal a híresen jó ukrán demokráciával? Ott állnak majd egy lerombolt országban, darabokra lőtt infrastruktúrával, egy szem munkahely és bármiféle tőke nélkül. Ez pedig a lehető legjobb nagyberuházás, amire egyes gazdasági privatőrök vagy más (nagy)hatalmak fenhetik a fogukat.”