Levél Ágotának

„Levél Ágotának

Kedves Ágota!

Elolvastam alábbi írását, melyből kiderült számomra, hogy Ön egy felvilágosult, képzett, emancipált fiatal nő.

Bizonyos, hogy az életében nincsenek intézményes kényszerek, senki nem szegez pisztolyt a halántékához, nem von el Öntől adót, nem gyakorol Önnel szemben verbális agressziót és semmilyen más módon nem akarja gyermekvállalásra kényszeríteni. (Szerintem az élet legszebb kalandját hagyja ki, ha úgy dönt egy nő, hogy tudatosan nem szül gyermeket, de ezt a véleményt meg hadd lehessen ugyanúgy kimondani, mint a gyermekvállalással kapcsolatos nehézségeket sorolni.)

De a lényeg: Önnek tejesen szabad a döntése.

A démonai, melyek írásra késztették, nem külső nyomásból, sokkal inkább belülről fakadnak.

Ön az, aki bizonytalan, aki maga sem tudja biztosan, mit akar. De higgye el, ez az állapot is természetes, és nincs oka másokat hibáztatni álmatlan éjszakáiért. A biológiai tények erős, ősi determinációk, Ön is jól tudja, hogy a gyermekvállalásról való döntés időkorlátok között lehetséges csak, a termékenység nem tart az élet végéig. Ezt a szorítást érezheti valaki kényelmetlennek, még nyomasztónak is, de ne okoljon érte másokat és még inkább felesleges mantrázni ezt a lassan tényleg nevetségessé váló »elnyomott nő« szöveget.

Nincs elnyomva, szabad akarata van a sorsáról való döntésre. Lazuljon el nyugodtan, és merjen szembesülni azzal a felszabadító érzéssel, hogy senki nem kényszeríti semmire.

Kendőzetlen őszinteséggel írt meg nem született gyermekéről is.

Ez már egy sokkal nehezebb ügy. Ugyanis itt már nem egyszereplős a történet, a fenyegetettségben lévő magzati élet mellett mindig van egy édesapa is, és van egy megelőző szexuális kapcsolat, amely elkerülhető vagy sokféleképp megoldható, hogy belőle új élet ne foganjon. Igen, itt már mások élete is a tét, felelősség kapcsolódik a döntéshez.

De a konkrét esetben ez már a múlt. (Szabadulás mégis lehet ebből a feloldhatatlannak tűnő élethelyzetből is, csak ahhoz felfele kell tekinteni.)

Azt írja méltatlankodva, az abortuszok előtt »a Családvédelmi Szolgálat első konzultációja vállaltan, törvénybe foglaltan a magzat megtartása érdekében történik«. Igen, és ez az egyetlen morálisan helyes megoldás. Gondolja csak el, még egy tömeggyilkost is képvisel védőügyvéd a jog asztalánál, pont csak a legkisebb, legártatlanabb, létezésükről mit sem tehető emberek jogait ne képviselje senki? Ugye, hogy nem lenne méltányos?

A meg nem születetteknek persze nincs hallható hangjuk, de életük – akármilyen rövidke is – hitem szerint nem múlik el nyomtalanul. Az Ön szívében is helyet, otthont találhat elvesztett gyermeke.

Higgye el, tényleg nem okoskodni szerettem volna, őszinte szeretettel gondolok Önre, hogy találjon valódi lelki békét és merje eldobni azt a torzító szemüveget, mely mások okolásával kalodába zárja életét. (A nyílt levél formát is csak azért választottam, mert Ön is nyilvánosan osztotta meg gondolatait, szerintem sokakat tévútra terelve ezzel.)

Szeretettel üdvözli,

nőtársa, M. Zsuzsa”

Kapcsolódó:

Nyitófotó: Facebook