Birodalmi demencia

„Az amerikai elnök komótosan monoton hangon felolvasta a súgógép kijelzőjén számára adott instrukciót is, vagyis hogy »End of quote. Repeat the line.« (»Idézet vége, ismételje meg az előző sort.«). Az elmúlt hónapok során volt már olyan is, hogy kezet fogott az üres térrel, ahol nem volt senki, Elindult egy olyan irányba, ami a semmibe vezetett, nyilvánosan és hangosan szellentett és sorolhatnánk hosszan azokat a »történéseket«, amelyek elég egyértelműen utalnak arra, hogy alkalmatlan megbízatásának betöltésére. Mindez így egyszerre végtelenül szánalmas, tragikus és vérlázító is egyben.

Mármint leginkább az, ahogyan a világ »nem létező« urai egy demenciába süllyedő, önmaga mentális állapota feletti legelemibb ellenőrzését is elveszteni látszó aggastyánt »üzemeltetnek« az Amerikai Egyesült Államok elnökeként. Ezzel cinikusan azt üzenve, hogy bármit megtehetünk, és az egész világ tehetetlen a mindenek felett uralkodó akaratunkkal szemben.

A globális birodalom formálisan hihetetlen hatalmat kezében tartó vezetője egy magatehetetlen emberi roncs. Érdemes azonban egy kicsit mélyebben is eltöprengeni azon, hogy mi is történik mindezzel valójában. Némi cinizmussal akár azt is mondhatnánk, hogy a dolgok lényegében így vannak egyensúlyban, hisz ugyan milyen legyen egy hanyatló, széteső világbirodalom vezetője, mint egy hanyatló, széteső személy.

A semmibe hanyatló, agonizáló Szovjetunió három év alatt három legfelső vezetőt »darált le«, pedig ők mindhárman jóval fiatalabbak voltak, mint most Joe Biden. Az első halálánál, 1982-ben még talán érezhetett is a világ valamit a drámából, de amikor alig egy évvel később a másodikat is eltemették, már megszülettek az összeesküvés-elméletek, majd amikor egy újabb éven belül a harmadik szovjet pártfőtitkárt temették, már mindenki inkább valami rossz és röhejes paródiának érezte az egészet. Úgy látszik, a globális fődestruktőr »stylistjeinek« valóban van stílusérzékük, s most is valami hasonló tragikomédiához készülődnek.

Persze Biden személyes történetének is van tragikus üzenete, ami mögött olyan sötét sorsenergiák működnek, melyek talán mélyebben mutatják meg, hogy ez az egyszerre röhejes és szánalmas, demens aggastyán miért is ér ilyen méltatlan véget. Gyenge közepes képességekkel bíró, egy harmadik vonalbeli jogi egyetemet is éppen hogy elvégezni tudó, ám módfelett opportunista, ügyesen helyezkedő fiatalemberként harmincéves korára Amerika történetének egyik legfiatalabb szenátoraként kerül be a törvényhozásba.

Gyors felemelkedés, gazdagodás, szép és fiatal feleség, három kisgyerek, akik 1969, 1970 és 1971-ben születtek, elegáns villa egy még elegánsabb suburb előkelő helyén, igazi amerikai álom. Ami 1972 karácsonya előtt egy héttel szörnyű rémálommá változik, egy teherautó rommá töri az autót, amelyben az anya utazik három gyermekével. Az anya és kislánya a helyszínen életüket vesztik, a két kisfiú életét sikerül megmenteni.”

Nyitófotó: YouTube