A stadion hangján mondtuk el, hogy nem kérünk az idomításból: fociztunk és szurkoltunk a legmagasabb szinten.
A szurkolók és a magyar válogatott is bizonyított szombat este, a magyar foci új szentélyében. A kiváló, jól szervezett játék mellett, a helyszínen tartózkodás tapasztalatával mondom: az egész világ előtt
világossá tettük, mi a válaszunk a németek tavalyi, minősíthetetlen provokációjára,
és az UEFA hallgatására és büntetősdijére Magyarország ellen.
Közel hetvenezer hangon mondtuk el, hogy mi a válaszunk a himnuszunk tavalyi kifütyülésére, a szivárványos propagandára, az egyszerre hónalj-, segg- és lábszagú rosszindulatra, az ostobaságból fakadó gyűlöletre és a számításból fakadó megalázásra egy focimeccsen. Hogy mi a válaszunk a szurkolóink nevetséges müncheni vegzálására, a politika behozatalára a stadionokba, mindarra, ami jelenleg a világban zajlik: a bűnbakkeresés középkori reflexeire, meg arra, hogy ha három idióta huhog egyet a lelátón, akkor egy országot ítélünk el (plusz zártkapu, alap), ha a magyar gyerekek tombolnak a lelátón, akkor az rasszizmus, ha az angolok letapossák a saját jegyszedőiket és szétverik Londont az Eb-döntő előtt és az európai nagyvárosokat újra meg újra, az meg rendben van.
és abból, hogy egykori gyarmattartó hatalmak „neveljenek” minket 2022-ben.
Először a hallgatásunkkal, aztán a pokoli hangzavarral mondtuk el, hogy arról álmodunk, amiről akarunk. Egyszerűen, hatásosan válaszoltunk a tavalyi őrületre, talán meg is bocsátottunk: fociztunk és szurkoltunk a legmagasabb szinten.
Videón a meccs legizgalmasabb pillanatai!
Kirajzolódott hát a különbség: egyrészről van úgy, hogy a politikai baromságainkat erőltetjük, elhitetjük, hogy ha egy bűnözőt állítunk a BLM elnevezésű „vallásunk” középpontjába (akit történetesen George Floydnak hívnak), az valami jó dolog. Ilyenkor nincs megállás. Ilyenkor fejhangon visító aktivisták rohannak a pályára a nemzeti himnuszunk alatt, büntetlenül, mintha ölni mentünk volna Münchenbe. És másrészről van úgy is, hogy az öröm és a hazaszeretet hangján szólal meg kábé hetvenezer ember. Van úgy is, hogy visszatérnek azok az idők, amiket csaknem elfelejtettünk: hogy a válogatott szintű labdarúgás a fociról és a nemzeti identitásról szól.
Jegyezzük ezt meg, mert többet ér annál is, hogy fantasztikus játékkal menetelünk a Nemzetek Ligájában. Emlékezzünk rá:
Ez jelenti a különbséget.
Ami pedig még inkább a foci: húsz-harminc évvel ezelőtt nagyjából mindenkitől kikaptunk fontos meccseken, aki szembejött, manapság meg reális esélyünk van elkapni az angolokat, a franciákat, a németeket, a horvátokat, és el is kapjuk őket, újra meg újra: tétmeccseken, csaknem hetvenezer magyar előtt. Húsz-harminc évvel ezelőtt nem voltak színvonalas létesítményeink, most meg vannak. Tisztaság, szervezettség, vagyis a jólét erejét mutató formák,
Egyre előrébb jutnak klubcsapataink az európai ligákban, európai szintű klasszisaink vannak. Szerintem ezt fejlődésnek hívják. Így épül a nemzeti sport és a nemzeti emlékezet.
Aztán, ha vasárnap reggel mégis arról olvasunk százmilliós olvasottságú, mainstream portálokon, hogy „független megfigyelők” addig izzadtak a budapesti éjszakában, amíg kiszúrtak valamit, egy huhogó részeget a mosdóban, vagy egy tetoválást a béközépben, aztán a csodából trágyát gyúrnak, az minket ne érdekeljen: szombat este óta magasan fölöttük állunk.
Fotó: Rádi Nikolett
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Akad némi közös történelmünk.
A hazai sportági szövetségek ismét megválasztották az esztendő legjobbjait.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Az sem derült ki, hogy a visszaküldöttek között mennyi az „anyázás”? Vagy mennyi a pornograf rajzokkal díszített?
A jelölt személyéről szombaton döntött a szombathelyi Fidesz.
Illusztrációt mondjuk nem is keresett a bejegyzéshez.
