Beszéljünk hazánk mai napon történt és sokáig ünnepelt, úgynevezett fölszabadításáról

Április negyedike egy hazug, soha nem létezett ünnep mementója.

Nem, nem hasonlít senki se Hitlerre, se Sztálinra és nincs diktatúra. Az a múlt volt.
„Ültünk töri órán, a kommunizmusban és azt hallgattuk, hogy azért lett holokauszt, mert hagytuk. Nem figyeltünk oda, a kis Hitlerek köztünk élnek és holnaptól megismétlődhet.
Aztán ezt hallgattam tovább a rendszerváltás után, olvastam az újságokban és mondta tegnap is egy barátom.
Tudod ki mondott ilyet? Teszik fel naponta a költői kérdést. Hitler és Sztálin és diktatúra van.
Sokat foglalkozom áldozatokkal és fontos az igazság kimondása, az igazságtalanság, ami velük történt, annak a kimondása, a bűnösök megnevezése, de a szorongás fenntartása bűn.
Az áldozatiság kultúrájában élünk. Soroljuk a mi, a szüleink és a nagyszüleink megélt fájdalmait. Soroljuk, én is sorolom, de nem azért, hogy újraéljük a fájdalmat, hanem, hogy le tudjuk zárni. Nem azért, hogy rettegjünk, hanem, hogy letehessük a múltat és elkezdjük a jövőt!
A múltam nem én vagyok, nincs örökölt sors.
És nem, nem hasonlít senki se Hitlerre, se Sztálinra és nincs diktatúra. Az a múlt volt.
Nem fog megismétlődni, nem kell rettegni, ha letettük, jöhet a jövő, a maga bajaival, szépségével és nem a múlt borzalmaival vagy a jövőtől való rettegéssel.
Azért ma kisütött a nap, kezdődik a vakáció, megölelhetjük egymást és se a múlt tragédiái, se a jövő apokalipszisa nem ér annyit, hogy ne éljünk boldogan ma, hanem rettegjünk a tegnaptól, vagy a holnaptól!”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay