Igazából tudtam, hogy váltanom kellene országot
Ehelyett ott rohadtam szinte minden magyar tévécsatornánál.
Egy olyan paradigmaváltást ünnepel, ami a sajtó mint olyan, és a politika viszonyát értelmezi újra.
„Szóval amikor azon örömködik a független (de azért nem kevés Soros és Deutsche Welle forrásokból üzemelő) sajtó, hogy a Fideszes médiát leépítik, akkor egy olyan paradigmaváltást ünnepel, ami a sajtó mint olyan, és a politika viszonyát értelmezi újra.
Nem, nem számukra előnyösen.
Az történt ugyanis, hogy a válságban a Fidesznél is át kell nézni, mire adnak pénzt és mire nem, minek volt nagy elérése és hatása a szavazókra és minek nem. A klasszikus értelemben vett újságnak – mint amilyenek némi tartalmi különbséggel ők is – nem sok szerepe volt a választói preferenciák alakításában. Az online sajtó az ellenzéki oldalon ismert eredménnyel mozgósított (erről lejjebb bővebben), a kormányoldalon meg nem a sajtó mozgósított, de még a politikai üzeneteket sem a klasszikus értelemben vett sajtó közvetítette.
Hanem a Megafon.
Olcsó (nem az, de a többihez képest az), hatékony, nem témafüggő hogy van-e elérés, mert fizetnek a Facebooknak és van. Állandó, kiszámítható, azonnal ellenőrizhető, relatíve egyszerű, egy kamera, egy ember, minimális stáb.”
Nyitókép illusztráció. Fotó: Pixabay