Amikor elégedetlenség van, akkor pedig mindig akad pár a kommunistákból, ha már békeidőben képtelenek a hatalmat átvenni.
»A magyarországi baloldal pont olyan pátoszos üzenetben beszél erről az utolsó rasszista kommunistáról, mint Márki-Zayról a kampány első heteiben. Mandela emléke megváltói magasságokba tör, pedig aligha méltó rá. De vegyük is végig, hogy miért kellene őt „ünnepelnünk” a baloldal szerint.
Nelson Mandela egyáltalán nem a »megbékélés, szeretet, együttélés« megtestesítője, hiába állítják róla most a hazánkba delegált ügynökportálok skriblerei.
Menjünk szépen sorban, hiszen politikai fejlődésének útja meglehetősen egyenes, de az egyéni történetének megértéséhez mindenképp ismernünk kell országának történelmét vagy legalábbis annak egy részét is.
Amikor az első telepesek megérkeztek Dél-Afrika partjaihoz, egy veszélyes, vad és lakatlan vidéket találtak. Egyetlenegy bennszülött sem élt még csak a környéken sem, legközelebb valahol a mai Zimbabwe és Mozambik területén volt nagyobb számú helyi erő, a zuluk. Ők később elindultak a búr telepesek felé, akik aztán a technikai fölényüknek köszönhetően sikeresen visszaverték a hódító törzseket.
A földdarab sorsa a későbbiekben is viszontagságokkal teli volt, itt létesültek ugyanis az első koncentrációs táborok. Faji alapon? Persze! Az angolok vitték a búrokat. (Egy holland–angol meccsen vajh’ miért térdelnek?)
Na de menjünk tovább. Az ország újonnan érkezett fehér népességének java tehát belakta az addig háborítatlan territóriumot, és néha bunyóztak egyet a zulukkal északkeleten. De utóbbiak azért lassacskán betelepültek az ország határain belülre is.
A 20. században aztán jött az apartheid, ami természetesen nem megoldás semmire, ráadásul ahogy a búrok csinálták, az még nevetséges is volt: nézték, hogy megmarad-e a ceruza a hajban, mert ha igen, akkor az illető néger (ha esetleg ez nem látszott volna más szembeötlő tulajdonságán). Jogfosztva élt tehát a fekete kisebbség, amiből érthető okokból elegük lett.
Amikor elégedetlenség van, akkor pedig mindig akad pár a kommunistákból, ha már békeidőben képtelenek a hatalmat átvenni.
Itt jön a képbe az agitátor Mandela. 1955-ben már részt vett az ANC szegregáció elleni népi kongresszusán, ahol ott volt a »demokratikus« szervezetek színe-java! Mivel a dél-afrikai kormány úgy ítélte meg, hogy ezek kommunista forradalmat akarnak, le is tartóztatta a vezetőiket.
Wikipédián senki ne keressen valós referenciát erről, mert ott csupán annyit írnak jótékonyan, hogy Mandela a ’60-as években utazgatott, pénzt gyűjtött, szeretetet hirdetett, aminek a végén a csúnya gonosz fehér kormány letartóztatta »mondvacsinált« indokokkal, terrorizmus vádjával.«
Nyitókép: MTI/EPA/Nic Bothma
Az új közvélemény-kutatás szerint az EU-s polgárok lesújtó véleménnyel vannak az Európai Bizottság munkájáról. A válaszadók 63 százaléka szerint a testület munkája elégtelen. Ursula von der Leyen mindenesetre az újraválasztását kéri.
„Legfőbb sértett”, „új Márki-Zay” – így jellemezték többek között Magyar Pétert a szombati performansza után a közéleti szereplők.
A választás közeledtével a dél-afrikai szavazók a határok megerősítését követelik.
A publicista nem rejtette véka alá a véleményét Varga Judit exférjéről.
A világháló korában nem lehet ugyanúgy működni, mint 1938-ban.
„Kormányzati ügyekkel foglalkozom, tévésorozatokkal nem foglalkozom. Minden jót maguknak!” – mondta a 444-eseknek a kormányfő.
Sokak szerint csak egy siklóról van szó valójában.
A politikus gyermekbántalmazásokkal kapcsolatos kijelentései annak fényében is érdekesek, hogy mit mondott róla korábbi felesége, Varga Judit volt igazságügyi tárcavezető.
