Niedermüller a legrosszabb liberális gyűlöletörökséget hordozza.
Fiatal egyetemistaként, úgy 2005 táján nagy kedvvel és szellemi lendülettel vetettem magam az iwiw-re (akkor még wiw-re). A hazai fejlesztésű közösségi oldal elsősorban szerteágazó fórumrendszere miatt vált vonzóvá számomra, csillapíthatatlan disputavággyal osztottam és igyekeztem megvédeni gondolataim a különféle topikokban.
Elsősorban nemzetpolitikai és történelmi témákban voltam aktív, így bukkantam egy provokatív fórumra, ami „Isten áldja Trianont!” címet viselte. A topikot egy szebb napokat látott, CEU-s és Amnesty International-es múltú adminisztrátor gondozta, akinek alapállása szerint Trianon hozta el a Kárpát-medencei népek önrendelkezését, és a magyarság sorsát is pozitívan befolyásolta. Több hozzászólásban fogalmaztam meg ellenvéleményem, amire válaszul kizártak a fórumból, miután lerasszistáztak vagy lefasistáztak (homályba vész, melyik SZDSZ-i reflex lépett működésbe épp).
Utólag megvallom, rendkívül naivan viszonyultam a kérdéskörhöz, azzal a (ma már gyermeteg illúziónak bizonyult) feltevéssel éltem, hogy
Hogy a megközelítések árnyaltságában lehetnek különbségeink – mi vezetett Trianonhoz, lehetett volna-e másképp, létezhet-e igazságos határmeghúzás stb. –, ám alaptéziseink ugyanazok: 1920-ban egy végletesen hibás békediktátum született, ami tragikusan rossz irányba navigálta az összmagyarság történelmét.
Vélhettem volna egy liberális visszhangkamrának is a topikot, az önsorsrontó-önfeladó gondolkodás szélsőértékének, viszont az elmúlt tizenvalahány év megmutatta, hogy sajnos szélesebb körben és napjainkig nyúlóan él e torz látásmód. Sőt, a politikai fősodorba is emelkedett, elég, ha csak a Momentum román kampányára gondolunk. Niedermüller Péter június 4-re időzített kijelentése szintén eme öngyűlölő forrásból fakad: „És gondoljunk azokra a magyarokra is, akik Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában, és a többi környező országban, mint mi itthon Magyarországon. (...) Nekik megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye.”
korábban a magyar válogatott ellen foglalt állást a BLM-térdelést hiányolva. Vagyis úgy tűnik, a balos térfélen semmi sem változott, ugyanaz mentalitás jellemző a külhoni magyarságot illetően. Ugyanazok a régi szólamok élnek, csak a kontextus változott. Már hatalmi tényezőként nincsenek jelen a közéletben, ugyanakkor befolyásoló erejük így is jelentős, a szellemi holdudvar ugyanazt képviseli.
Ám ha csak egy gondolatkísérlet erejéig is komolyan vesszük Niedermüller kijelentését, akkor elég könnyen belátható, hogy valóságtartalma a nullához konvergál. Szlovákiában meghurcolják a magyarbarát muzeológust (cikkünk itt), Somorján önkényes iskolaalapítás segíti a szlovákizációt, és egyébként létezik egy kisebbségellenes, kirekesztő nyelvtörvény is az országban. Romániában az egyházi ingatlan visszaállamosításával magyar iskolát lehetetlenítenek el, a korlátozzák a magyar tannyelvű orvosi egyetemet, és az Úz-völgyében újra magyarellenes megmozdulást tartottak.
És tegyük hozzá, még rosszabb is lehetne a helyzet, ha nem olyan külpolitikai irányvonala lenne Budapestnek, amely prioritásnak tartja a nemzeti egység megteremtését, a határon túli magyarság támogatását: kettős állampolgársággal, kiemelt beruházásokkal, gazdaságélénkítő pályázatokkal. Niedermüller és társai pedig valahol leragadtak az SZDSZ-i mocsárvilágban, és ez feltehetően egy darabig sajnos így is marad.
A mindkét nemzet által hősként tisztelt egykori BEK-győztes labdarúgóról film készült, amelyet háromszoros telt ház előtt, a címszereplő örömkönnyeinek közepette mutattak be Marosvásárhelyen. Bölöni László a könnyeivel küzdött.
Újabb taggal is bővülhet a szövetség.
A járművezetőknek is csak 70 éves koruktól lesz kötelező az orvosi alkalmassági vizsgálat.
A Die Welt is a V4-ek újjáéledésétől retteg, de az olvasók inkább irigylik a közép-európai szövetség szereplőit.
Megelégelték az uszítást.
A DK elnöke posztjában ismét elővette a több mint húsz évvel ezelőtti, úgynevezett „szemkilövetős” ügyét.
„Amilyen az adjonisten, olyan a fogadjisten” – Zbigniew Ziobro sem fogta vissza magát.
A Nemzeti Tömörülés már régóta szorgalmazza az algériai migránsokat támogató egyezség elítélését. A nyilatkozat elfogadása újabb szög lehet a francia – algériai kapcsolatok koporsójába.
