Isten áldja Trianont?

Fiatal egyetemistaként, úgy 2005 táján nagy kedvvel és szellemi lendülettel vetettem magam az iwiw-re (akkor még wiw-re). A hazai fejlesztésű közösségi oldal elsősorban szerteágazó fórumrendszere miatt vált vonzóvá számomra, csillapíthatatlan disputavággyal osztottam és igyekeztem megvédeni gondolataim a különféle topikokban.

Elsősorban nemzetpolitikai és történelmi témákban voltam aktív, így bukkantam egy provokatív fórumra, ami „Isten áldja Trianont!” címet viselte. A topikot egy szebb napokat látott, CEU-s és Amnesty International-es múltú adminisztrátor gondozta, akinek alapállása szerint Trianon hozta el a Kárpát-medencei népek önrendelkezését, és a magyarság sorsát is pozitívan befolyásolta. Több hozzászólásban fogalmaztam meg ellenvéleményem, amire válaszul kizártak a fórumból, miután lerasszistáztak vagy lefasistáztak (homályba vész, melyik SZDSZ-i reflex lépett működésbe épp).

Utólag megvallom, rendkívül naivan viszonyultam a kérdéskörhöz, azzal a (ma már gyermeteg illúziónak bizonyult) feltevéssel éltem, hogy

Hogy a megközelítések árnyaltságában lehetnek különbségeink – mi vezetett Trianonhoz, lehetett volna-e másképp, létezhet-e igazságos határmeghúzás stb. –, ám alaptéziseink ugyanazok: 1920-ban egy végletesen hibás békediktátum született, ami tragikusan rossz irányba navigálta az összmagyarság történelmét.

Vélhettem volna egy liberális visszhangkamrának is a topikot, az önsorsrontó-önfeladó gondolkodás szélsőértékének, viszont az elmúlt tizenvalahány év megmutatta, hogy sajnos szélesebb körben és napjainkig nyúlóan él e torz látásmód. Sőt, a politikai fősodorba is emelkedett, elég, ha csak a Momentum román kampányára gondolunk. Niedermüller Péter június 4-re időzített kijelentése szintén eme öngyűlölő forrásból fakad: „És gondoljunk azokra a magyarokra is, akik Trianonnak is köszönhetően ma jobban élnek Romániában, Szlovákiában, és a többi környező országban, mint mi itthon Magyarországon. (...) Nekik megmaradt a szabadság, a nyílt társadalom, az Európához való tartozás, a jobb élet, a jövő reménye.”

korábban a magyar válogatott ellen foglalt állást a BLM-térdelést hiányolva. Vagyis úgy tűnik, a balos térfélen semmi sem változott, ugyanaz mentalitás jellemző a külhoni magyarságot illetően. Ugyanazok a régi szólamok élnek, csak a kontextus változott. Már hatalmi tényezőként nincsenek jelen a közéletben, ugyanakkor befolyásoló erejük így is jelentős, a szellemi holdudvar ugyanazt képviseli.

Ám ha csak egy gondolatkísérlet erejéig is komolyan vesszük Niedermüller kijelentését, akkor elég könnyen belátható, hogy valóságtartalma a nullához konvergál. Szlovákiában meghurcolják a magyarbarát muzeológust (cikkünk itt), Somorján önkényes iskolaalapítás segíti a szlovákizációt, és egyébként létezik egy kisebbségellenes, kirekesztő nyelvtörvény is az országban. Romániában az egyházi ingatlan visszaállamosításával magyar iskolát lehetetlenítenek el, a korlátozzák a magyar tannyelvű orvosi egyetemet, és az Úz-völgyében újra magyarellenes megmozdulást tartottak.

És tegyük hozzá, még rosszabb is lehetne a helyzet, ha nem olyan külpolitikai irányvonala lenne Budapestnek, amely prioritásnak tartja a nemzeti egység megteremtését, a határon túli magyarság támogatását: kettős állampolgársággal, kiemelt beruházásokkal, gazdaságélénkítő pályázatokkal. Niedermüller és társai pedig valahol leragadtak az SZDSZ-i mocsárvilágban, és ez feltehetően egy darabig sajnos így is marad.