A szánalmas Navracsics

„Navracsics Tibor tett egy elkeseredett kísérletet, hogy visszautat találjon a Fidesznek az Európai Néppártba (EPP). »Kereszténydemokratának« álcázva magát megjelent a pártcsalád rotterdami kongresszusán, ahol azonban senki sem fogadta. Legkevésbé Manfred Weber, akit most választottak meg az EPP új elnökének, s aki ellen Orbán már közel egy évtizede áskálódik. Milyen meglepő…

A bizonyos nimbusz övezte Navracsics politikai képességeit és józanságát megint csak megkérdőjelező körülmény, hogy tette mindezt a putyini háborút és a háború fegyvereit megáldó Kirill-pátriárka ügyének kipattanása után közvetlenül. Kirillel kapcsolatban a nyugati sajtó már megírt minden apróbb és nagyobb részletet. Hogyan indult karrierje KGB-besugóként, kisstílű bűnözőként, paptársai feljelentőjeként, s hogyan koronázta meg ezt a jellemzően orosz múltat a háborús jelen.

Az Európai Néppárt mindig is nagy hódolója volt a szimbolikáknak, ebben látja megtestesülni az értékeket, míg a baloldal hajlamosabb előnyben részesíteni a célszerűséget. Ha létezik szimbolikus csemege a jobboldalon, akkor a Kirill-ügy mindenképp ilyen. ”

Nyitókép: Földházi Árpád, Mandiner