Kövér egy gané. Ízlelgessük. De nem finom.
„És ezzel be is kerültünk a dilemma centrumába, egészen pontosan abba, hogy a választási vereség tanulságainak levonásába lassan beleőszülő ellenzéki képviselő most aztán vakargathatja a fejét, hogy miként is kéne neki minderre reagálnia. Nem egyszerű kérdés, lássuk be, hiszen annyi, de annyi szempontot kell mérlegelnie. Itt vannak például a választói csoportok. Vajon hogyan fogadnák, ha azt mondanák, hogy Kövér László egy igazi baromarcú, vagy ezzel esetleg már örök időkre megsértenék a Fideszre szavazó tömegeket?
És persze nem lehet kizárólag a libsi urbánusoknak politizálni, szép, cizellált szavakkal illetve Kövér Lászlót, például pernahajdernek vagy pedellusnak minősítve őt, hiszen ez nem elég kemény a vidékieknek, nem, a gané biztos jobb volna, az a legvidékibb vidéken is bejön, így biztosan meg lehet szólítani a falvakban élőket is. Kövér egy gané. Ízlelgessük. De nem finom. És mi van akkor, ha emiatt lemorzsolódnak a mieink? Nem, beláthatjuk, nem ez a megoldás. Inkább valami jó kis akció kellene. Egy tábla, rajta sűrű bajusszal.
Csakhogy a táblák nem jöttek be eddig sem, ráadásul Kövér nem átall még bírságot is kiróni, ami elviheti az egész éves bizottsági poszt árát is, akkor meg mivégre. Esetleg jelezni kéne, hogy így sem ő, sem a pártja nem tart igényt egyetlen bizottsági helyre és tisztségre sem? Talán azt is szimbolizálva ezzel, hogy nem, hiába is hiszi, nem tehet meg mindent még Kövér László sem, úgyhogy, ha házelnökként eddig semmi kivetnivalót nem talált abban, hogy a Fidesz képviselői bojkottálják a bizottsági üléseket, ha nekik nem tetsző témáról van szó, akkor házelnökölje csak a csonka bizottságokat a magyar demokrácia még nagyobb dicsőségére?
Csakhogy ezzel a szegény képviselő megfosztaná önmagát és pártját is a bizottsági helyek és a parlamenti tisztségek által biztosított erőforrásoktól, amelyek szerinte épp arra lennének alkalmasak, hogy a segítségükkel fölszánthassák a vidéket, élőbb kapcsolatot kialakítva a rájuk nem szavazó választókkal, akiket esetleg meg lehetne győzni arról, hogy Kövér László mégiscsak egy kettős mércét alkalmazó baromarcú.”