Egy ócska, a saját népét is bármikor eláruló báb ül a Grassalkovich palotában.
„Egy ócska, a saját népét is bármikor eláruló, idegen érdekeket kiszolgáló báb ül a Grassalkovich palotában, ami egykor a miénk volt. Még építeni sem tudtak maguknak sajátot. A mi egykori fészkünkből üzenget nekünk, más pénzén.
Ha igazi államfőt szeretnénk felmutatni a mi szőkeségünknek, akkor javasolhatjuk neki, hogy tanulmányozza Áder János, a leköszönő, szuverén és nemzeti Magyarország 10 éven át hivatalban lévő köztársasági elnökének munkásságát. Nem emlékszem arra, hogy az elmúlt 10 évben lett volna olyan történés, amiben Áder János úgy érezte volna, hogy kioktatóan meg kellene szólalnia egy szomszédos állam irányában. Negatívan beleavatkozva annak az országnak a belső politikai életébe. Nem volt ilyen. Mert a magyar embernek van Istentől kapott tudása és tartása, és ahhoz tartozó iskolája. Mert egy korrekt, tisztességes államfő nem tesz ilyet.
Az ukránokról most ne beszéljünk, hogy a két, mármint a szlovák és a lengyel államfő, európai roadshowra indul, hogy meggyőzze azon államok ellenkezését, akik nem kívánják az ukrán államot az EU-ban látni, sem idő előtt sem az után, csak a fizetett ügynökök munkaköri leírásában szerepel, mint munkaköri feladat. Ez körülbelül olyan kísérlet, mint a tevét átnyomni a tű fokán, hogy olyat is írjak, amit a keresztény lengyelek is megértenek, a szőke ciklonnak meg majd lefordítja valamelyik tanácsadója. A jelenlegi állapot, hogy mind a szlovák kormány, mind a szlovák köztársasági elnök magukra hagyták az embereket, a választóikat, akik a legnagyobb, legínségesebb időkben tőlük várják/várták a megoldást azokra a napi gondjaikra, amelyekkel senki a választott politikusok közül nem akar foglalkozni, és úgy dobálják egymásnak az emberek napi gondjainak megoldását, mint a forró krumplit, mely egyre drágább a piacon. Azt tartja a közmondás, hogy a bajban ismerszik meg az ember jelleme.”
Fotó: MALTE OSSOWSKI / SVEN SIMON / SVEN SIMON / DPA PICTURE-ALLIANCE VIA AFP
A Lengyelországban bevált forgatókönyv mentén ültetnének miniszterelnököt a magyarok nyakába. Ráadásul a kiszemelt politikust az elemzők szerint finoman szólva is „sakkban tudják tartani”.
Pozsonyban egyre bizonytalanabbnak tűnik a kormánykoalíció helyzete.
Maradjunk annyiban, hogy Viktória Strompová számára mindaddig egyáltalán nem volt fontos a magyar állampolgárság, amíg nem akart a Tisza Párt színeiben országgyűlési képviselőjelölt lenni.
Még a végén árnyalódna a „mindenki azt mérte, hogy” közhangulat.
Nem lenne most miről beszélnünk, ha az Európai Unió a jogállamiság és alapjogok védelme keretében bátorkodna szavatolni az őshonos kisebbségek önrendelkezési szabadságát.
Döbbenetes lépésre szánta el magát a szlovák parlament: büntetnék a kritikát, miközben a Beneš-dekrétumok sebei ma is véreznek. Íme egy megrázó családi vallomás a pokolról: a nagyapát fűtetlen marhavagonban vitték kényszermunkára, a házukat elvették, és a hatalom most azt üzeni: nemhogy jóvátétel nincs, de még az igazságot kimondani is tilos.
A Beneš-dekrétumok mai következményei és a börtönfenyegetés ellen szólalt fel.
Az amerikai alelnök egy rövid ideig visszatért eredeti foglalkozásához.
A miniszterelnök szerint furcsa évet zárunk le hamarosan.
