Hiszen, ha nem vállalhatom fel magam – lásd Szájer József – akkor állandó titkolózásban kell élnem, ami frusztrálttá tesz. Hiszen állandóan attól rettegek, hogy valahol lebukom vagy valaki lebuktat, illetve zsarolhat azzal, amit tud rólam. Nem csoda, hogy ezt a nyomást nem lehet hosszútávon bírni, és megszületnek a Kaleta Gáborok vagy a Borkai Zsoltok, meg a gusztustalan szexbotrányok és a szexuális bűncselekmények.
Hát nem gondolom, hogy a magyar kormány a következő 4 évben lazábbra venné a pórázt és kevésbé kínozná a saját politikusait.
Vajon milyen érzés lehet melegként vagy leszbikusként egy olyan kormány csicskájának lenni,
aki arra használja a nem-heteró politikusait, hogy a bennük levő öngyűlöletet az általános gyűlöletpolitika erőterévé alakítsák? És ezek az emberek még meddig képesek úgy élni, hogy minden nap szembe köpik saját magukat? Vagy a pénzért és a hatalomért cserébe ennyire könnyen veszik, hogy a végletekig megalázzák őket? Az a baj ezekkel az emberekkel, hogy már csak azért sem lehet semmi jót várni tőlük, mert megtörték és teljesen eladták a lelküket.
Én csak olyan politikusban tudok bízni, aki a magánéletében valóban boldog. Aki annak vallja magát, aki. És nem játssza pont annak az ellenkezőjét. Ezért is találom rendkívül hiteltelennek a jelenlegi magyar kormány politikusainak jó részét, mert süt róluk a keserűség. Hogy is lehetne bármi jót várni egy önmagát megnyomorító, keserű embertől?