Sorsdöntő a jövő heti román elnökválasztás második fordulója, amelynek esélyese a magyarellenességéről ismert AUR jelöltje, George Simon

Mit tehet ebben a helyzetben az erdélyi magyarokat évtizedek óta támogató Orbán Viktor és a magyar kormány?

Vajon milyen érzés lehet melegként vagy leszbikusként a kormány csicskájának lenni?
„Önmaguk felvállalását javaslom a magyar kormánytagoknak is!
Ma az egyik szerb diákom sokat beszélt Ana Brnabic-ról, aki 2017-ben került a kormány élére a Balkán többi részéhez hasonlóan mélységesen konzervatív Szerbiában, ahol semmiféle védelmet nem élveznek az azonos nemű párok.
Ez a hölgy nyíltan és vállaltan leszbikus. A fotón a párjával látható, aki 2020-ban gyermeket hozott a világra, akit ketten nevelnek. Mert ugye az »anya nő, az apa férfi«. Igaz, hogy Brnabic a politikában nem az LMBT-jogok élharcosa, hanem a sokkal többeket érintő szociális igazságtalanságok ellen küzd, mégis óriási bátorítás az országban élő melegek számára, hogy felvállalja önmagát és úgy politizál.
De nem csupán ők, hanem az a rengeteg kormányoldali bérfirkász illetve vallási fundamentalista blogger, akik az életüket nap mint nap öngyűlöletben élik. Lehet, hogy merész gondolat, de szerintem ezek az emberek pont azért tudnak ilyen vehemensen beleállni a gyűlöletpolitikába, mert a létezésük alapja a szorongás, az önelfogadás és az önszeretet teljes hiánya.
Hiszen, ha nem vállalhatom fel magam – lásd Szájer József – akkor állandó titkolózásban kell élnem, ami frusztrálttá tesz. Hiszen állandóan attól rettegek, hogy valahol lebukom vagy valaki lebuktat, illetve zsarolhat azzal, amit tud rólam. Nem csoda, hogy ezt a nyomást nem lehet hosszútávon bírni, és megszületnek a Kaleta Gáborok vagy a Borkai Zsoltok, meg a gusztustalan szexbotrányok és a szexuális bűncselekmények.
Hát nem gondolom, hogy a magyar kormány a következő 4 évben lazábbra venné a pórázt és kevésbé kínozná a saját politikusait.
aki arra használja a nem-heteró politikusait, hogy a bennük levő öngyűlöletet az általános gyűlöletpolitika erőterévé alakítsák? És ezek az emberek még meddig képesek úgy élni, hogy minden nap szembe köpik saját magukat? Vagy a pénzért és a hatalomért cserébe ennyire könnyen veszik, hogy a végletekig megalázzák őket? Az a baj ezekkel az emberekkel, hogy már csak azért sem lehet semmi jót várni tőlük, mert megtörték és teljesen eladták a lelküket.
Én csak olyan politikusban tudok bízni, aki a magánéletében valóban boldog. Aki annak vallja magát, aki. És nem játssza pont annak az ellenkezőjét. Ezért is találom rendkívül hiteltelennek a jelenlegi magyar kormány politikusainak jó részét, mert süt róluk a keserűség. Hogy is lehetne bármi jót várni egy önmagát megnyomorító, keserű embertől?
No, de a következő 4 évben az ő kínzásuk is folytatódni fog...”
Nyitókép: MTI/EPA/Stephanie Lecocq