Őket nem lehet az ellenzék megszokott mondanivalójával, a szüntelen orbánozással megszólítani. Olyan ajánlatra várnak, amely meggyőzi őket arról, hogy az ellenzék hatalomra kerülve nemcsak kevesebbet vagy egyáltalán nem lopna, hanem jobban is kormányozna, mint a Fidesz. Azon lehet vitatkozni, hogy az ellenzéki összefogás egyes szereplői eleve hiteltelenítették-e ezt az ajánlatot, vagy inkább a mondatai miatt folyamatosan magyarázkodó miniszterelnök-jelölt volt a hibás, de az tény, hogy a kritikus, ha úgy tetszik: kiábrándult fideszesek megint a Fideszre szavaztak. Ez azonban nem valamifajta végzet, nem is a jól ismert, az ellenzék számára kedvezőtlen feltételek miatt alakult így, hanem a politikai teljesítmény elégtelensége miatt.
Természetesen azt már soha nem fogjuk megtudni, hogy ha az ellenzék kampánya professzionális, s a tartalom is meggyőzőbb, akkor le lehetett volna-e győzni ebben a rendszerben, ebben a hatalmas ellenszélben Orbán Viktort. Azt azonban az ellenzéki politika újratervezésén gondolkodóknak matematikai evidenciaként kell kezelniük, hogy a választási győzelemhez jókora tömböt ki kell hasítani a Fidesz mostani szavazótáborából. Mert egy mítosz biztos megdőlt április 3-án: a rejtőzködő, bizonytalan szavazóké, akik a döntő pillanatban tömegesen megindulva megfordítják az eredményt.”
Nyitókép: Mátrai Dávid/Mandiner