Könnyen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhet a magyarság: sorsfordító választás előtt állnak az erdélyi magyarok
Csak egy módszerrel lehet megakadályozni a Mentsétek meg Romániát Szövetség tervét.
Ha kell majd menni utcára, azért szóljatok.
Lapunk szemlézni kezdte a jellemzően városból vidékre utazó, arra rácsodálkozó ellenzéki szavazatszámláló aktivisták beszámolóit – tanulságos látleletként Magyarország 2022-es közállapotairól. Itt jön egy, és jön több is.
A többi szemlézett szavazatszámlálós írást e linken találják meg.
***
„Tegnap láttam mindent /posszé/
(az esszé és a poszt elegye)
Kisközségi szavazókörbe indulás. Na még havazik is, affene. Nembaj, estére remélem jó kedvünk lesz. Megérkezés, delegált társammal kézfogás, bemegyünk, készülődés, félhat van. Helyi bizottsági tagok, nem ma jöttek először. Katika, Marika, Erzsike, Erika, Zsuzska, meg férfiak is, megismerkedünk, elosztjuk a feladatokat. Hamar összebarátkozunk, kedvesek az asszonyok. Süti is van sokféle. Jézusom, ez isteni, melyiket tetszett sütni? Hatóra. Jönnek. Iratellenőrzés+névjegyzék. Mindenki ismer mindenkit, szinte mindenki rokon mindenkivel, szegről-végről. Szeretem ezt a vidéki hangulatot, kunsági gyerek vagyok.
Egy nagybajuszú ember érkezik szavazni. Maga kit képvisel itt, melyik párt küldte?? Bizottsági tag vagyok kérem, nem képviselek pártot, önkéntes civilként vónák itt. Hah, szóval civil szervezet?!?! Melyik?? Adja kérem az iratait - szerelem le végül. Még kétszer lesz ugyanebben részem a nap folyamán. Egyre jobb az összhang a bizottságban, olajozottan emelkedik a részvétel.
Ebéd után mozgóurna. Katikával megyünk. Ő ismer mindenkit. 7 cím, 7 özvegy néni. Megyünk sorban. Viseletben, főkötőben fogadnak minket. Megtört, idős emberi testben, elképzelhetetlen erővel élik túl a magányt. (a következőkben 7 néniből gyúrok egyet) Megy a tévé. M1. Duna. Szól a Kossuth.
Ma reggel is hívott ez a Bence, tudja a képviselő! Na, mondja már milyen Bence! (nem mondom, hallgatok) Mondta hogy ha nem nyer a Zorbán, akkor itt lesz a háború! Félelmet látok a szemében. Valóságos riadalmat. Jaj imádkozom az Úrjézushoz hogy béke legyen! Fáj mindenem már, tudod Katikám? Hol kell kitölteni ezt hogy a gyerekeket megvédjük? Mert őket ne bántsák! Nem adhatok tanácsot csókolom hogy hova tegye az ikszet, tessék elolvasni. Egyetek kis szendvicset! Meg itt van a limonádé is, csináltam. Jaj Marika néni, most ebédeltünk meg sietünk vissza a szavazóhelyiségbe. Nemondjátok már, egyetek (már könnyes a szeme, akarna még egy kicsit társasággal lenni). Nehezen de elszakadunk. Katika mondja, nincs senkije, gyereke, férje meghaltak. Másik néni, jehova tanúja. Fia vérfideszes, beírta őt a mozgóurnára, bár a tanúk ugye nem szoktak politizálni. Dehátafia. Jön is a gyerek haza, együtt kitöltik mert a mama azt sem tudja melyik kicsoda. Erre legalább jó a mama, van egy szavazata. Végére érünk a menetnek. Úgy megölelgetném, mindet.
Megyünk vissza polgárőr-fuvarral. Délután, haladunk, lassan 70% szavazott. Vanmégsütemény Gábor, egyél. Számoljuk át közben, minden stimmel? Harmadik számolásra igen. Félhat. Hat. Félhét. Na készüljünk, már csak páran fognak jönni. Mindenki egyen, igyon, mosdó, aztán zárunk és számolunk együtt. 19 óra. 76% részvétel.
Népszavazásra érvényes “nem”: bőven 3/4. Meg kell védeni őket, hát nem, fiatalember? Megszámoltunk mindent. Lejelentettünk mindent. Minden szabályosan zajlott. Odafigyeltünk. Fáradtak vagyunk. 23:30. Nagyon örültem hogy együtt dolgoztunk, jó egészséget kívánok. Minden jót Gábor.
Szívembe zártam a falut, az emberekkel együtt akiknek pár jellegzetes, tősgyökeres családnevét is felismerem ezentúl. Hazaindulok hunyorgó szemmel, félóra az út. Közben már tudom hogy mi az eredmény, elhatározom hogy ezt most le fogom írni, hazaérve elolvasok még pár részletet és azonnal leiratkozom néhány portálról, mert nem akarom látni holnaptól egy jó darabig. A családommal, barátaimmal, a zenével akarok foglalkozni. A harmincéves látszatdemokráciánkat úgyis felzabálja magától a rendszerváltó pártunk maga. Ha kell majd menni utcára, azért szóljatok. Addig elmentem gyakorolni.
utóirat:
ha a történetemben szereplők is olvassák ezt, remélem, nem veszik rossz néven hogy elmeséltem a napom a saját szemszögemből. Innen is ölelem őket, sok szeretettel”