Orbán győzelme talán értelmetlen a Nyugat számára. De ez az, amit Magyarország akar

„Nem nehéz belátni, hogy a választók miért tartottak ki Orbán mellett a nyugati rosszallás ellenére. Orbán alacsony társaságiadó-kulcsa vonzotta a befektetéseket, és a munkanélküliség a hivatalba lépése előtti 11 százalékról a járvány előtti 3,4 százalékra csökkent. A kormánya által a gyermeket szülő nőknek nyújtott támogatások 2010 óta mintegy 20 százalékkal növelték a teljes termékenységi arányt.

Még Orbán szoros kapcsolata Vlagyimir Putyin orosz elnökkel sem zavarta meg szavazóit. Valójában Magyarország szerepe az ukrajnai konfliktusban komoly kérdés volt a kampány utolsó napjaiban, amikor az ellenzék határozottan Ukrajna oldalára állt. Az a tény, hogy az ellenzék jelentősen alulteljesített a választások előtti felmérésekhez képest, arra utal, hogy a hangsúly jobban fájt Orbán ellenfelének, mint neki.

Valószínűleg a Fidesz médiauralma is hozzájárult a győzelméhez. De vajon melyik nyugati ország számítana arra, hogy a hatalmon lévő veszít, ha a gazdasága rendben van, és a vezető a többség értékeit képviseli?

Orbán akkor veszít, ha ez már nem lesz így. Ez történik Törökországban épp, ahol az erős ember Recep Tayyip Erdogan a török ​​közvélemény-kutatások végén kullog, annak ellenére, hogy a média nagy részét uralja. Mindezt Törökország 61 százalékos inflációjának köszönheti. Ha rosszak a körülmények, vagy a vezetők nem értik a népet, a választók reagálnak, függetlenül attól, hogy milyen hazugságokkal táplálják őket az állam által fizetett beszélő fejek.

Mo Udall (Ariz.) képviselő egyszer elmondta a demokraták elnökjelöltjének, hogy: »A választók nyilatkoztak – a gazemberek«. Orbán talán nem a nyugati elit csésze teája, de Magyarország pohár pálinkája. Jobb, ha a Nyugat megérti ezt, nem pedig azon siránkozik, hogy a szabolcsi szavazók nem párizsiak.”

Nyitókép: MTI/Miniszterelnöki Sajtóiroda/Fischer Zoltán