Egy következmények nélküli ellenzék

„A baloldali ellenzék legnagyobb hibája, vagy inkább bűne, hogy nem befelé, a magyar társadalomra figyel, hanem kifelé, külföldre, számukra Brüsszel, Berlin, Párizs, Washington és persze a globális elit a fő és meghatározó viszonyítási pont.

A 2022-es választások legnagyobb Fidesz–KDNP-s sikere után azt mondhatjuk, hogy a demokratikus váltógazdálkodás szünetel, az Orbán-kormány egymás utáni negyedik újrázása után maradt Magyarországon a domináns pártrendszer – ez hatalmas siker a nemzeti oldal számára, ez már a Tisza Kálmán és Tisza István nevével fémjelezhető korszakra emlékeztethet bennünket.

Ennek jó szívvel örülünk mi, nemzetiek és konzervatívok, mert tudjuk azt, hogy jó kezekben maradt az ország, ami a jelenlegi, valóban kritikus, háborúval, a világ újrarendezéséért folyó harccal, gazdasági válsággal, inflációval jellemezhető világhelyzetben szinte létszükséglet volt – ha az ellenzék kezébe került volna a hatalom, Magyarország – és ez nem túlzás – életveszélyes helyzetbe kerülhetett volna. 

Azonban egy konzervatív embernek nem sajátja – miként a balliberális oldalnak annál inkább –, hogy győztesként kíméletlen erővel nekirontson a földön fekvő, nagyon legyőzött ellenfelére, s a földbe döngölje. Nem, mi konzervatívok az öröm néhány napja után már-már szánalommal tekintünk át a másik politikai-ideológiai-világnézeti tájra, s azon gondolkodunk, hogyan juthattak idáig ezek a szerencsétlenek. S vajon képesek lesznek-e 2026-ig feltápászkodni a földről.”

Nyitókép: Ficsor Márton