Vagy inkább benneragadtak valami mély, suppedos, de meleg és marasztalónak tűnő mocsárban.
De ők és még sokan mások ott vannak, hiába léptünk mi ki a mocsárból, és száguldozunk előre, nyugatra. Nekik nem kell, azt hiszem azért,.mert nem tudják, hogy akár vágyhatnának erre. Hogy van lehetőségük mást akarni.
Zárvány vagyunk, háttal a moziban. Vagy a lovon. Mi vagyunk nagyságrendekkel kevesebben. És nem, nem infohianyuk van a többieknek, hanem
nekünk van infohianyunk arról,hogy mennyire más világ van néhány tíz kilométerrel is már odébb.
Azt hiszem, hogy valóban az van, amit régóta hiszek (de okos vagyok, szemben a lovon, ugye). Ha a gyerekek elkezdik megtanulni, kiskorban, hogy van választásuk, vannak jogaik és kötelességeik, nem röghöz kötve, egy valóságban kell élniük,hanem van más, amit ha akarnak, megismerhetnek, utána lehetnek olyan fiatalok, akiknek lehet, hogy lesz igényük azokra az infokra, amikrol mi most gondoltuk, hogy hát ha megtudnák, akkor asap ide meg oda szavaznának. Sokkal előrébbrol kell kezdeni. És akkor talán felnő egy olyan generáció, aki megérti és vágyik arra, hogy beleszolhasson abba, hogy hogy alakul az élete. Az "ígyszoktuk" ból az "így szeretném"be. Évtizedek. Talán.