Donáth Annának a parlamentáris demokráciával és az azáltal biztosított kétharmados lehetőségekkel van baja.
„Nem tagozódhatunk be a miniszterelnök által kiépített hatalmi struktúrába, és nem legitimálhatjuk a rendszert azzal, hogy eljátsszuk a parlamenti demokráciát. Mert az eredmények teljes félreértését jelenti, ha parlamenti álvitákon veszünk részt és abból Facebook-videókat készítünk, vagy épp parlamenti bizottsági elnökként vezetünk le fideszes többségű üléseket. A rendszeren kívül kell gondolkodnunk, és szimbolikusan is jeleznünk kell: nem leszünk a Fidesz díszellenzéke, a magát demokratikusnak mutató rendszer díszlete” – így szól Donáth Anna Momentum-elnök választások utáni megfejtésének egyik legfontosabb része. Párttársai hasonlóképp kifejezték abbéli elhatározásukat, hogy kihagyják az első munkanapot.
hatalma fenntartása érdekében. És egyáltalán, mi az a miniszterelnök által kiépített hatalmi struktúra, amit Donáth emleget? A magyar állam hatalmi struktúráját nem Orbán találta ki, hanem 1990 körül a rendszerváltók. Persze mindenki módosít rajta némileg, az Orbán-kormányok például a német kancellári rendszer irányába tolták el a végrehajtó hatalom struktúráját, erősebben többségivé tette az amúgy még mindig erős arányossági kiigazítással dolgozó, németről olasz mintára váltott választási rendszert, hatalomgyakorlási technikái pedig Roosevelttel, De Gaulle-lal, Konrad Adenauerrel és Francois Mitteranddal rokonítják.
Persze értem én, mire gondol Donáth: arra, hogy szerintük a formálisan demokratikusan struktúrákat „leuralta” az Orbán-rendszer. Meg hát kétharmad.
Igen ám, csakhogy a kétharmad és az ahhoz kapcsolódó lehetőségek sora az 1990-ben kiépített magyar demokratikus struktúrák része.
Minden demokratikus rendszernek része az, hogy van egy előre meghatározott, akkora felhatalmazás, amivel meg lehet változtatni az alkotmányt és sok minden mást, mondjuk úgy, hogy magát a rendszert. Enélkül a rendszer rugalmatlan lenne. Csak ekkora többség ritkán adódik, és félni szokás tőle.
Ehelyett a konszenzust szokás emlegetni, mint az alapvető változások legitim alapját – csak ma éppen a kétharmad testesíti meg a nemzeti konszenzust. (Teljes konszenzus pedig sosem lesz.)
Úgy tűnik, Donáth Annának a parlamentáris demokráciával és az azáltal biztosított kétharmados lehetőségekkel van baja, illetve azzal, hogy a valóban létrejövő kétharmados többség, immár negyedik ciklus óta, él ezen erős demokratikus legitimitás nyújtotta lehetőségekkel, azaz bejátssza a teret.
Aki a „rendszeren kívül gondolkodik”, hibrid rezsimet, diktatúrát, autokráciát, akármit kiáltva, az valójában
Emellett nem látom a potenciált a parlamentet mellőző politizálásnak parlamenti képviselők részéről. Mi fog történni, ha ők kivonulnak a parlamentből? Semmi. Minden megy tovább a maga módján. A parlament törvényeket fog hozni nélkülük is, a kormány pedig kormányozni fog nélkülük is.
Hogy Donáth Annáék és más képviselők a parlamenten belül vagy azon kívül csinálnak rendszerkritikus performanszokat, az nagyjából mindegy. Mondjuk a fizetésért cserébe illik bejárni a munkahelyre.
Borítókép: Földházi Árpád
A 2004. decemberi szégyenteljes népszavazás folytatása, hogy a DK a határon túli magyaroktól sajnálja a támogatást – emelte ki az Országgyűlés hétfői ülésén Orbán Viktor.
A legnagyobb csalódás lesz – véli a Fidesz a kommunikációs igazgatója.
„Aki meg úgy gondolja, hogy Gyurcsány a legjobb csávó a halpiacon, az meg a Gyurcsányra szavaz” – tette hozzá a DK-elnök.
Mi lesz az LMP-vel a Csárdi-ügy után? Mit gondol Magyar Péterről és rajongóiról? Merre tovább, zöldmozgalom? Mi várható az amerikai elnökválasztáson?
A Momentum volt EP-képviselője a varsói központú Visegrad Insight globalista platform rendezvényén ad majd elő.
Nem kell szerinte megszavazni, elég, ha nem emel Magyarország vétót.
Két évvel a borzalmak után újra előtörhetnek az emlékek a magyar kapusból.
„Kicsit várni kellett rá, de csak összejött” – emlékezett vissza a volt városvezető.
