„Április 3-án az ellenzéki együttműködés megsemmisítő vereséget szenvedett. Aznap éjjel a bénultság, a tehetetlen düh és a kétségbeesés volt az úr, de most már az a feladatunk, hogy levonjuk a vereség tanulságait, és higgadtan átgondoljuk az előttünk álló lehetséges utakat. Az elmúlt napok alapján azonban úgy tűnik, hogy útkeresés helyett sokkal inkább azok a régi politikai reflexek tűnnek érvényesülni, amelyek a mostani bukáshoz is vezettek. Ezen változtatnunk kell, ha nem szeretnénk beletörődni a Fidesz örökkévalóságába.
Az elmúlt napokban egyre többet merül fel a kérdés, hogy egyáltalán le lehet-e váltani a Fideszt demokratikus úton. Annak ellenére, hogy igazságtalanul lejt a pálya a kormánypártoknak, nem lehet erre a kérdésre egyértelmű választ adni. Bármennyire is fájó ezzel szembesülni, a mostani választási eredmény elsősorban az ellenzéki kampány és az ellenzéki politika hiányosságain múlt. Így viszont egyelőre nincs tudásunk arról, hogy egy fegyelmezett, a saját évtizedes hibáival elszámoló ellenzék le tudná-e győzni a rendszert választáson.