Egy választás, három „gyurcsány”, öt hatás

„Lassan egy hónapja, hogy választásokat tartottak Magyarországon, és valahogy olyan érzése van az embernek, mintha az előtte lévő kampány már a régmúlt ködébe veszne. Hihetetlen, hogy néhány hete még Gyurcsány Ferenc a »kapitány« követésére kérte a híveket (persze volt abban számítás rendesen), vagy hogy Jakab Péter megígérte, egy seregként állnak Márki-Zay mögött. Esetleg emlékszik még valaki a tiszták szövetségére, a felcsúti perre vagy egymilliós nyomravezetői díjakra? Na mindegy, nem is nosztalgiázni szeretnék, csupán számtalan gyorselemzés után meg ennyi idő távlatából levonni néhány olyan konzekvenciát, amely a következő években meghatározza a magyar belpolitikát.

1. A három »gyurcsány«

Gyurcsány Ferencet még saját szavazói nagy része is a választási vereség egyik felelősének tekinti. A többi párt részéről pedig ciklusokon átívelő régi igény mutatkozik arra, hogy a DK elnöke – legalább egy időre – felhagyjon a politizálással. A Fidesz közben minden ellenfelét »összegyurcsányozással« igyekszik kompromittálni, és jó párszor láthattuk, hogy ezzel a teherrel egyszerűen nem lehet nyerni. Persze az is jogos felvetés, hogy miért kellene visszavonulnia éppen annak a pártvezetőnek, aki az összes közül egyedüliként tudott értékelhető pártot felépíteni? Miért nem a többiek vonulnak vissza, akik logóparazitaként vagy listás potyautasként mentették át magukat? Gyurcsánynak egyébként esze ágában sincs távozni, sőt néhány napja saját politikai tevékenységét harcias szimbólummá nemesítette, amely szerint a »gyurcsány« nem is egy név, hanem egy fogalom. A jelentése szerinte: »az ember, aki nem adja fel«.

(Látom magam előtt, ahogy Jakab Péter elismerően csettint egyet.) Én a definícióval csak félig értek egyet. Teljes és helyes formájában szerintem így hangzik: »A gyurcsány olyan ember, aki nem adja fel, pedig nagyon sokat segítene vele.« Mert maradásával nem az ellenzéknek, de még nem is a DK-nak tesz szívességet, hanem Orbán Viktornak. Ők ketten egymásból élnek: elég a másikat felfesteni a falra, de legalább egy óriásplakátra, és minden mehet tovább. A Fidesz számára nincs is egyszerűbb kommunikációs stratégia, mint Ferivel ijesztgetni. Sokan azt hitték, ez már nem működik, de a valóság az ellenkezőjét bizonyította. És mostantól a Fidesznek már nem csak egy »gyurcsány« áll rendelkezésére, hanem egyenesen három. A névadó mellett ugyanis a Jobbik elnöke és Márki-Zay Péter is nagyjából hasonló helyzetbe került: nem adja fel, pedig sokat segítene vele. Jakab Péter április 3-a óta agresszív kismalacként dúlja a veteményest, Márki-Zay Péter pedig olyan pártot kezdett építeni, amelyben rajta kívül nincsenek résztvevők. Orbán meg csak nézi, nézi a bőség zavarát, és el sem hiszi, hogy létezik ekkora jackpot. A NER a következő években ugyanis már nem csak azzal tud riogatni, hogy jaj, ha visszatér a »kommunista« Gyurcsány, hanem hogy jaj, ha jön a »dühöngő« Jakab vagy az »alkalmatlan« MZP.”

Nyitókép: Mandiner/Mátrai Dávid