Természetesen. Terepe ennek a hitoktatás, valamint a szentségkiszolgáltatáson kívüli számos más alkalom is. Nem elegendő tehát az iskolai hitoktatás, hanem jelentős szerepe van a plébániai katekézisnek. Az iskolában kötelezően választandó a hittan vagy az etika, és sokan a hittant választják, ott is, ahol a családban nem élnek vallásos módon. Feléjük is az Egyház missziójának felelősségével fordulunk. A hívő embernek, legyen gyerek vagy felnőtt, szüksége van arra, hogy egy közösséghez tartozónak érezhesse magát. Ahogyan Ferenc pápa fogalmaz – szeretem ezt a képet –: a plébánia legyen a családok családja, a közösségek közössége. A felnőttek segíthetik a fiatalokat a házasságra való felkészítésben is. Ezen a téren nagy lemaradásaink vannak, hiszen a kommunista időkben a kisközösségek lelki kísérése üldözött tevékenység volt, de napjainkban egyre több a lehetőség a közösségépítésre. Igaz, a papok száma napjainkban erősen csökkent, de úgy gondolom, mivel az Egyház az elkötelezett hívők közössége – tehát a papoké éppúgy, mint a világiaké –, közösen, összefogva kell megvalósítanunk a Krisztustól kapott küldetést.
A püspökök arra buzdítanak a körlevélben, hogy a jövőéért érzett felelősséggel vegyünk részt a közelgő népszavazáson és országgyűlési választáson. Mi a felelős keresztény magatartás a közéletnek ezen a területén?
Mindkettő nagyon meghatározó a jövőt illetően. Ha a népszavazásra bocsátott kérdésekről van szó, azt látjuk, hogy Nyugat-Európa, illetve a világ egy másik része nagyon nem keresztény módon gondolkodik ezekről. Bízom abban, hogy nemcsak a keresztények, hanem általában a jóérzésű emberek átérzik a felelősségüket, és tudják, hogy a jövő építése érdekében meg kell nyilatkozniuk ebben az ügyben. Az hoz helyes döntést, aki a természetességet, a normalitást választja. Az országgyűlési választással kapcsolatban a körlevélben arra utaltunk, hogy minden keresztény ember a jövőért érzett felelősséggel cselekedjen, mert amikor szavazunk, akkor érték és értéktelenség, nagyobb és kisebb érték között választunk. Keresztény nagykorúságunk felelősségével a nagyobb érték mellett kell döntenünk, és a kisebb értéket, illetve az értéktelenséget el kell utasítanunk. Erre a felelős választásra egy nagykorú keresztény képes eljutni tapasztalatai és felismerései alapján. A krisztusi értékrend segít ebben.”