A kampány akkor eredményes, ha a tábor egységes, motivált és jól mozgósított.
A mozgósításhoz szakszerűen irányított munkatársak és önkéntesek is kellenek. A kormánypártoknál ez rendben volt. A Bajnai-féle mozgósítás személyeskedése álságosnak bizonyult, nem jött be. A tábor motiváltságát biztosította a két oldal irányvonala közötti jól látható, és jól láttatható különbség, illetve az a tény, hogy a kormányképesség az egyik oldalon bizonyított, a másik oldalon meglehetősen kétséges volt. A baloldali szavazókat erősen frusztrálta az egység hiánya. Ez egyértelmű következménye volt az ellenzéki struktúrának. A közös célt és víziót – ha volt ilyen egyáltalán – elnyomta az egyéni és csoport érdek. Messziről látszott a széthúzás. A kormányoldal egységes és fegyelmezett volt. Tudom jól, a kampányban nem könnyű lemondani az egyéni gondolatokról, és csak a közös mondanivalót ismételni. A FIDESZ-KDNP-ben a főnöktől az önkéntesig mindenki tartotta az irányt. Szövetségünknek határozott vezetése van, amire az ellenzék sokszínű érdekegyeztető testülete nem képes. És van fegyelmezett csapat, aminek kemény magja az évtizedes bajtársi közösség. Mindez biztosítja, hogy az üzenet jól szóljon. Persze annak megfelelőnek, vagyis világosnak és egyszerűnek is kell lennie. A kormányoldalé ilyen volt, jó példa erre az orosz-ukrán háborúra adott válasz. Sikerült jól megfogalmazni a kormány többéves tevékenységének prioritásait is. Az ellenzéki üzenet viszont üres volt, kimerült az Orbán-gyűlöletben. Miniszterelnök-jelöltjük magára hagyottan szólózott. Szövege átgondolatlan és ellentmondásos volt. Személye még két kérdést is felvet. Az előválasztási rendszer használhatóságát, és azt, hogy Karácsony Gergely visszalépése mennyiben járult hozzá az összefogás súlyos vereségéhez.”
Nyitókép: MTI/Koszticsák Szilárd