A többségnek jó úgy, ahogy van

Lapunk szemlézni kezdte a jellemzően városból vidékre utazó, arra rácsodálkozó ellenzéki szavazatszámláló aktivisták beszámolóit – tanulságos látleletként Magyarország 2022-es közállapotairól. Itt jön egy, és jön több is.

A többi szemlézett szavazatszámlálós írást e linken találják meg.

***

„Velünk csupa jó dolog történt Várvölgyön, egy ezerfős településen.

Társam hősien odavezetett hajnalban a hóesésben, a kanyargó úton, vaksötétben a mi kis falunkba. Hiába számoltunk rá plusz időt, így is késtünk negyed órát, féltem is, hogy igen rossz lesz az antrénk. Előre megbeszéltük a taktikánkat. Kedvesek leszünk, problémás helyzetben is, de határozottan fogunk fellépni. 

Megérkezésünkkor mosolyogva fogadtak, elnézést kérve, hogy ők már elkezdték a munkát, a kipakolást, mi is elnézést kértünk szintén mosolyogva. A pici távolságtartás pillanatok alatt megszűnt, tulajdonképpen a szavazatszámlálásig az egész  napot végig nevettük.

élükön a volt óvoda vezetővel. Helyettese szintén óvónő volt, az egyszem férfi egész nap nem mukkant meg, strigulákat húzott és rakta a fát serényen a tűzre, mert a használaton kívüli iskolában cserépkályhával fűtöttünk. Volt még két másik középkorú hölgy és egy fideszes delegált, akit társam közelebbről megismert a mozgóurnázás során.

Az ellátásra nem lehet panasz, Zalaszántóról küldtek szendvicseket, italokat, kávét, és ebédre vegyes húsos tálakat, mintha lakodalomban lennénk.

Mint megtudtuk, a munkába igyekvők az első hullám, mise előtt és mise után a második, és a harmadik a meccs előtti és utáni "tömeg".

Politikáról egyáltalán nem esett szó, de végig érezni lehetett, hogy ez egy békés és elégedett község, vidám kis sziget. Igen sok volt a fiatal, az első szavazó is, amikor őket néztem, az jutott eszembe, hogy ha jól látok a szívükbe, akkor érvénytelen népszavazási lapokat is bőven találunk majd. 

Nagyon gyorsan eltelt a nap, szinte zökkenőmentesen. 

A községben 26-an kértek mozgóurnás szavazást. Társam a  FIDESZ-KDNP delegáltjával délután fél 2-kor indult el a mozgó urnával. Ebben az egyszavazókörös választási bizottságban mindenki egyet értett azzal, hogy ők ketten lássák el ezt a feladatot, a másik delegált alapos helyismerettel rendelkező várvölgyi lakos volt.  

Sok fel-és lefelé is kanyargó úton vezettek,

A helyi delegált közben megmutatta a nevezetességeket is. Mindenhol szépen felöltözve várták őket, a kertkapuk nyitva voltak. A Fidesz delegált hölgyet mindenki ismerte, és ő is ismert mindenkit. Minden esetben be akarták hívni őket a szobába, volt olyan is, aki még süteményt, innivalót is kikészített. Nem fogadtak el semmit, de mindig udvariasan megköszönték a figyelmességüket, általában kint az udvaron, vagy a teraszon maradtak.

Többen megkérdezték, hogyan kell „jól” szavazni. Felváltva mindig ugyanazt a tájékoztatást adták: „3 féle szavazólapot adunk át, az egyéni országgyűlési képviselői és a pártlistás szavazás csak akkor érvényes, ha azon egy X vagy + szerepel a kis körben, a népszavazásosnál is ilyen jelekkel kell voksolni, de az egyes kérdésekre lehet eltérő választ is adni. Azt azonban mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy az egyes szavazólapokon hova és milyen jelet ír.” 

Éjfél felé hívott a fiam Berlinből. Tudtam, hogy ez valami nagyon rosszat jelent, ezért kimentem telefonálni. Elmondta a fölényes győzelmet és a Mihazánkat,

Órákon keresztül, számoltunk, újraszámoltunk, kötegeltünk. Beigazolódott a reményem, hogy rengeteg volt az érvénytelen népszavazási papír, legtöbb 2 x-es. Arra gyanakszom, hogy ezek csak azok az emberek lehettek, akik internetet használnak, és ott kaptak felvilágosítást arról, hogyan lehet biztosan érvénytelen egy szavazat. Egy felirat volt csak az egyiken: love is love. Az érvénytelen népszavazási papírok láttán értetlenkedett rajtunk kívül mindenki, hogy ez most mit jelent, miért csinálnak ilyet az emberek. Miért nem tudnak rendes választ adni. Talán direkt szórakoznak? Elmondtuk nekik, hogy ez is a véleménynyilvánítás egyik formája. Ezek után csöndben számoltak tovább.

Mivel tudtam a végeredményt, itt már teljes apátiában tettem a dolgom. Amikor mindennel végeztünk, kiderült, hogy át kell kocsikázni Zalaszántóra a jegyzőhöz, ahol még egy órás program volt hátra, az egyeztetés, fénymásolás, aláírás. Ott is nagyon kedvesen bántak velünk.

Itt jött el a búcsú pillanata, amit sosem fogok elfelejteni.

a bizottság elnökét én meg is öleltem, mert nagyon megszerettem ezeket a kedves embereket. Azt remélem, és talán gondolom is, hogy ránk is szeretettel fognak gondolni, a pestiekre, akik igaz, hogy mások, mint mi, de rosszat nem tudunk mondani róluk.

Tanulságként azt tudom mondani, hogy mi azt a szeletét láttuk Magyarországnak, ahol elégedett emberek élnek, jó nekik a rendszer, a polgármestert gondolom, gyerekkora óta ismerik, minden biztos és kényelmes. Nekik ez a fontos, hogy amijük van, az az életforma, amit kialakítottak, azok a javak, amiket megszereztek, megmaradjon.

Persze a szavazatok negyede az ellenzéknek ment egyéniben és listásan is, de a többségnek jó úgy, ahogy van. Konzervatív értékek mentén gondolkodnak. Teszik, amit mondanak nekik, nem kérdőjelezik meg a föntről jövő mondatokat vagy utasításokat, teszik, amiről úgy gondolják, hogy az a dolguk. Zárt közösségben élnek, mindenki ismer mindenkit, nem lehet könnyű másnak lenni, másként gondolkodni valamiről.”